Hosszú percekig tartó tapsviharral búcsúztatták az egyetlen alkalommal bemutatott Leánydicsérőt, Kiss Ferenc dalciklusát, amelyet a három legszebb hangú magyar népdalénekesnőre, Bognár Szilviára, Herczku Ágnesre és Szalóki Ágnesre írt.
A Vigadóban összegyűlt félezer ember a magyar népdalkincs olyan kortárs interpretációját hallhatta az Etnofon Zenei Társulás kíséretével, amely stílusjegyeiben és dialektusában páratlan a magyar és nemzetközi folkszíntéren. Az előadás különlegességét az adta, hogy a rendező, Kiss Ferenc régi mestere, Novák „Tata” volt.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében és a Kultúrpart szervezésében létrejött produkció librettóját Kiss Anna versei adták, melyeket a három énekesnő százféle hangon adott elő, hol szemérmesen, hol kitárulkozva, hol játékosan, hol drámaian, attól függően, hogy egy-egy hétköznapi, ünnepi vagy sorsfordító esemény mit hív elő a nőből. „Másként rezdül a gyermeki, az asszonyi, az anyai lélek, más a szerelmes és a sirató nő, a "bandázó" lányok és a magány tónusa” - fogalmazott Kiss Ferenc a műsor bevezetőjében. Az énekesnők többéves ismeretsége egyértelműen meglátszott a színpadon. A három különböző karakter tökéletesen kiegészítette egymást, együtt alkottak egy egészet, harmóniát és profizmust sugárzott minden mozdulatuk egymás és a közönség felé.
A megrendítően szép, és humorral átszőtt dalokat csodálatos koreográfiák fűszerezték. Három pár táncos, hol együtt, hol külön lépett színpadra, táncszínházi és népi motívumokat egyaránt felhasználva. A zenei hangzás pedig kifogástalan volt, ami a műfajt ismerve nem kis teljesítmény. A közel 70 perces előadás során majd mindenre kaptunk példát. Különleges hangzatok, sőt mesteri hangutánzások tanúi lehettünk, de persze azért maradt titok bőven, hisz bármennyit dicsérjük is a lányokat, halálunkig sem ismerhetjük ki őket.
