A II. világháború egyik legnagyobb városostromáról most először készült átfogó dokumentumfilm. A hét éven át tartó munkáról az író-producer Nóti-Nagy Attila mesélt.
Ungváry Krisztián volt az első, aki könyvet írt a témában. Ez volt a filmetek alapja?
A kilencvenes években, az első megjelenést követően olvastam a könyvet, és teljesen megdöbbentett. Nem a kötetből akartam filmet csinálni, inkább magát a témát dobta fel olyan módon, hogy az engem nagyon megragadott.
A rendszerváltásig bármi, ami a témában készült, az adott kor ideológiájával volt átitatva, a szovjet hadsereg hős volt, és szó sem esett az ostrom alatt itt élő egymillió ember szenvedéséről, vagy az SS-be kényszersorozott magyarországi sváb fiúkról. Szerintem a rendszerváltás után Krisztián volt az első történész, aki úgy foglalkozott a témával, hogy az a nagyközönség számára befogadható legyen.
Mi volt a célod a film elkészítésével?
Krisztián könyvének olvasása közben eszembe jutott, miket meséltek a nagymamáim „az ostromról” – így emlegették. Nem is fogtam fel igazán, miről beszélnek, kisgyerekként csak az akció érdekelt. Sajnáltam, hogy akkor nem figyeltem jobban, hiszen most már nincs módom megkérdezni őket. Ez a hiány kezdett bennem dolgozni, és úgy éreztem, tartozom nekik, és mindenkinek, akik átélte ezt az egészet, azzal, hogy elkészítem a filmet. Így is az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk azokat, akik tudtak még beszélni az ostromról.
Mennyi ideig készült a film?
Hét évig dolgoztunk rajta folyamatosan, apránként, nehéz dolgunk volt, főleg a pénzhiány miatt. Sokkal több riport készült, mint amennyi bekerült a filmbe. Számvéber Norbert és Ungváry Krisztián volt a két történész szakértőnk. Az ő segítségükkel kezdtünk el kutatni emberek, archív anyagok után.
Mihez kezdesz a fennmaradt riportokkal?
Először is szeretném kutatási célokra nyilvánossá tenni az interjúkat. Másrészt van egy filmtervem is, de erről most még nem mondanék semmit.
Hogy folyt a hétéves munka? Meddig tartottak az előkészületek?
A valódi gyártás csupán egy év volt, hat év pedig az anyagkereséssel, de leginkább a finanszírozás megteremtésével telt. Orosz és német archív anyagok vásárlásban is gondolkodtam, hiszen Magyarországon évtizedek óta nem bukkant fel új mozgókép, ami meg igen, azt – befektetési céllal - gyorsan megvették leleményes emberek, és most várják a palimadarat, akinek nagyon sok millióért eladhatják. A külföldi archív anyag is nagyon drága, így kizárt volt, hogy hozzájussunk ilyen árakon.
A produceri kredit mellett te jegyzed a forgatókönyvet is. Mennyire volt ez a fele közös munka?
Az írás magányos dolog, de az előkészítése és az ellenőrzése közös játék. Az interjúkat közösen dolgoztuk fel, a több tucat ember anyagát elkészítettük leiratban, aztán Altbacker Zsuzsa szerkesztővel és Babos Tamás rendezővel szelektáltunk, kerestük a fókuszt, szűkítettük a sztorit. Amikor ez megvolt, leültem és megírtam az egészet. A könyvnek több verziója született, mindig mindenki elmondta a véleményét, és így fejlődött a szöveg. Szóval igazi csapatmunkáról beszélhetünk.
A narrációt ti írtátok, vagy a könyvből emeltétek át?
Ami elhangzik, az végig saját szöveg, kivéve a hadijelentéseket, melyek a filmben jelölve is vannak.
Háromszor találkozunk a filmben játékfilmszerű rekonstrukcióval. Mi volt a célotok ezekkel?
Nagyon lényeges szempont volt, hogy beépítsünk ilyen jeleneteket is, ezzekel szerettük volna a film szerkezetét korszerűsíteni. Sokkal többet szerettem volna belőlük, de nem volt rá pénz. A három történet Kokovay Gyula a kitöréskor, Galántay Ervin a városmajori csatában, illetve a zsidó fiú, Schramm Péter története.
Miért pont erre a három történetre esett a választásotok?
Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a legtöbb történetben sokkal több van, mint amit a filmben sikerült bemutatnunk. Szinte mindegyik megérne egy külön filmet. Kokovay volt a kilencéletű macska. Egyszer például fönnakadt egy drótkerítésen harc közben, amikor megpróbált átugrani rajta. Ha abba beleakad az ember, onnan nincs kiút. Nem tudott megmozdulni, ott állt szinte kifeszítve a tűzvonal közepén, és közben lőttek mindenhonnan. Átlőtték a nyakgombját, de aztán sikeresen kibújt a kabátból, lefeküdt a földre és elkúszott.
Sokszor említed, hogy több mindent szerettél volna megmutatni a filmben, de nem volt rá lehetőség. Ha később lenne rá mód, folytatnád?
Persze. Bízom benne, hogy ez egyszer megtörténik, hiszen vannak olyan szálai a történetnek, amelyekkel foglalkozni kéne.
Mi a tervetek a filmmel?
A Mecenatúra program pályázatai tévére szólnak, a filmet így a közmédia fogja sugározni. De kiemelten fontosnak tartom, hogy Németországban, Oroszországban is lássák, ahol szintén van relevanciája. Nyugat-Európában nagy potenciál rejlik, hiszen ott van egy közönség, akit kifejezetten érdekelnek a háborús dokumentumfilmek.
Budapest ostroma igazi kuriózum, az öt nagy városostrom egyike. A berlini csata két hétig tartott, Leningrád kilencszáz napig, de a város területére nem léptek be a náci csapatok. Sztálingrád megint csak óriási csata volt, de ott a lakosságot evakuálták. Budapesten viszont nyolcszázezer-egymillió civil lakos élte végig a csatát, és ahogy a katonák ledöntötték a falakat, és egymást kergették utcáról utcára, házról házra, és a pincékben, a gyerekek, a nők feje fölött lövöldöztek.
Lányi Zsoltot, az egyik megszólalót idézem a filmből: „Már a középkorú emberek, nem a fiatalok, tehát nem a tizennyolc évesek, hanem a negyvenévesek sem értik már, hogy mit jelentett ez a háború.” Akkor mi a helyzet a következő generációkkal?
Ha csak annyit el tudunk érni a filmmel, hogy a gyerekek egy kicsit jobban odafigyelnek a nagyszüleikre, már megérte...
Íróként dolgozol most valamin?
A nagyapámtól, Nóti Károlytól származik bennem az írásvágy, folyamatosan mocorog bennem valami. Sokat dolgozom, leginkább novellákon és verseken, de ezeket csak kevés embernek mutatom meg. Most készül el az első olyan munkám, ami publikus lesz, épp a kiadóval tárgyalunk. Emellett egy barátommal elkezdtük írni egy játékfilm, egy krimi-vígjáték forgatókönyvét.
Budapest ostroma
Dokumentumfilm két részben
Rendező: Babos Tamás
Producer: Nóti-Nagy Attila, Kissimon Erika
Író: Nóti-Nagy Attila
Narrátor: Kulka János
Zeneszerző: Hrutka Róbert
Vágó: Tóth Csaba
Operatőr: Gibárti Viktor, Talán Csaba
Szakértő: Ungváry Krisztián, Számvéber Norbert, Varga János
Szerkesztő: Altbacker Zsuzsa
Gyártó: Central European Media Group
A film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült.
