Felutaztak Budapestre, éjszakáig felvételiztek, cigánykerekeztek és improvizáltak: így kerültek a magyar néptánc kiemelkedő alakjai az iskolát jelentő deszkákra.
Hatalmas előrelépés volt a professzionális néptánc művészképzésben a tagozat több mint negyven évvel ezelőtti elindítása az Állami Balettintézeten belül. Az akkori néptánc oktatók szakmai felkészítése tanfolyami keretek között zajlott ugyan, de hivatásos táncos utánpótlás nem volt.
Rábai Miklós Kossuth-díjas táncművész, koreográfus kezdeményezésére végül is 1971-ben az addig kizárólag klasszikus technikát tanító Balettintézet falain belül elindult a hazai tradicionális néptáncoktatás első évfolyama. A szakirány mesterei Tímár Sándor és Györgyfalvay Katalin volt, a balett alapokat Sterbinszky László és Szilágyi Ludmilla fektette le, az akrobatikát Som Gizella tanította.
A négyéves képzést követően 42-en kaptak középfokú képesítést jelentő oklevelet 1975-ben. A végzettek többsége azonnal leszerződött, közülük számosan a hazai néptánc meghatározó alakjaivá váltak, többek között a közelmúltban elhunyt Zórándi Mária, az MTF korábbi rektora, Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, Végső Miklós, az MTF tanára, Farkas Zoltán Batyu, a Muzsikás Együttes táncosa, a Budapest Kortárs Főiskola oktatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és Színművészeti Egyetem óraadó tanára, a néptánc egyik megújítója.
A Magyar Táncművészeti Főiskola jogelődjében az Állami Balettintézetben 1971-ben elindult néptánc tagozat 1998-tól már felsőfokú diplomát ad, 2007-től pedig áttérve a Bolognai-rendszerre kétéves előkészítő időszak után hároméves főiskolai képzéssé változott, amely táncművész képesítést nyújt.
