Közel fél év szünet után új színházi produkción dolgozik a Krétakör. A harag napja című darabot Schilling Árpád rendezi, és jelenleg is tart közösségi finanszírozási kampányuk, amivel próbatárborra gyűjtenek.
„2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. A szókimondó nővér alakja inspirálja előadásunkat – de semmit nem használunk fel az ő valós történetéből” – írja a Krétakör a produkció hátteréről.
Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája. Azé az emberé, aki mindent megtesz azért, hogy kezébe vegye a saját sorsát, de vagy a külső körülmények (gazdasági és politikai mozgások, ígéretüket be nem tartó jóakarók) vagy a belső hiányosságok (tapasztalatlanság és tudatlanság) miatt folyton elbukik. A magára hagyott polgár kétségbeesetten bolyong a társadalmi és privát élet útvesztőiben, mígnem megbolondul és családja ellen fordul.
A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott, katolikus anya, egy öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, az életért foggal-körömmel harcolni kell, nem szabad hinni senkiben és semmiben. Főszereplő a jelenkor kihívásaival szüntelenül küszködő kisemeber, aki bár igyekszik bízni embertársaiban, problémáival végül mindig egyedül marad. A történet során feltűnnek korunk ismert figurái, életre kel Európa marginalizálódott felének újkori története.
Kérdés: ha a szabadpiacra épülő állam első számú szabálya, hogy mindenki magáért harcol, vajon ki védi meg azokat, akik e harcban elbuknak?
Az alábbiakban Schilling Árpád indokol:
„A Krétakör megalakulása óta táborokban készíti elő projektjeit. A táborban az a jó, hogy kizárjuk a külvilágot, vagy csak azt engedjük be, ami a munkánkhoz szükséges. A tábor alatt 24 órában állunk készen az alkotásra. Bárki, bármikor javasolhat, kérdezhet, kezdeményezhet. Az alkotók, a partnerek, a kollégák ebben az időszakban elmerülnek egymás gondolataiban, olyan nagy a szabadság, hogy bárki elmehet és visszajöhet, a közösség együtt még a projekt tartalmát és formáját is szabadon alakíthatja. A projektvezetőnek természetesen van határozott elképzelése, de a lényeg a közösségi alkotáson van. Azért vagyunk együtt, mert kedvünk van hozzá és van egy téma, ami mindannyiunkat érdekel. Néhány projekt, amely táborral kezdődött: W-munkáscirkusz, Siráj, Feketeország, hamlet.ws, Mobil, Új néző, A papnő, Lúzer.
Az utóbbi időben több művészeti és társadalmi projektben is részt vettem. Azt hiszem, egyre jobb táborokat tudok összehozni, egyre érdekesebb, meglepőbb vagy használhatóbb eredménnyel.”
Ezeknek a próbatáboroknak a költségét közösségi finanszírozásból szeretnénk fedezni. Ezen a linken lehet hozzájárulni a próbatáborok szállás, étkezés és utazási költségeihez.
