Egymást ölelő lányok, és akt a tévé tetején. A képek többsége fekete-fehér, mégis hihetetlenül színes világot mutatnak be.

Mairi-Luise Tabbakh 2013-ban tűnt fel, és egycsapásra a provokatív műfaj egyik leghíresebb  fotóművészévé vált. A titokzatos hölgyről keveset tudni, de annyi bizonyos, hogy nagy hatással volt rá Helmut Newton, és a divatfotós David Bailey is. Az ő fiával, Sacha Bailey-vel rendezte meg első közös kiállítását, Emberi kapcsolatok címmel, és azóta folyamatosan láthatóak művei a legnevesebb galériákban világszerte. A  Widewall az ő munkáit tartja a tavalyi év legizgalmasabb alkotásainak a műfajban, nem véletlenül. Az erotikával átszőtt fekete-fehér képek mindennapi helyszíneken, nem mindennapi emberekről szólnak.

Tabbakh fotóinak világát mozgóképre is átültette, alábbi kisfilmjét a Le Mort joyeux (Szeretők halála) című Baudelaire-vers ihlette:

SZERETŐK HALÁLA

Lesz könnyü illatokkal ittas ágyunk,
párnáink mélyek, mint a mély sirok,
s a polcokon sok különös virágunk,
szebb ég alatt mind minekünk nyilott.

Utolsó hevét tékozolva vágyunk
szivünk, mint két nagy fáklyaláng, inog,
s ikertükörként, tiszta fáklyalángunk
tárt lelkeinkben tükröződni fog.

Egy rózsaszinkék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsuterhes hosszu zokogás;

s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja,
s a párás tükröt, elhalt lobogást
hű kézzel és ragyogva megujitja.

(Fordította Babits Mihály)

A művész további munkái itt láthatók.