De jön Kakashuszár, Tücsök és a többiek is: Schéner Mihály játékai februárban a Bartók Béla útra költöznek.
Különleges kiállítás nyílilk a B32 galériában február 3-án: Schéner Mihály (1923-2009) művei közül azokat a kisplasztikákat és rajzokat, terveket és grafikákat mutatják be, amelyeknek közük van az alkotó életművében kitüntetett jelentőségű fogalomhoz, a játékhoz.
A tárlaton olyan, a ’70-es és’80-as években készült alkotások láthatók, melyek a művész által megálmodott, majd 1988-ban megnyílt békéscsabai Meseházban leltek otthonra. Ezen tárgyak többsége utoljára a Műcsarnok 1983-as kiállításon volt látható. A kézbe illő és ember nagyságú plasztikákat a hagyatékban őrzött, nyilvánosságot még sohasem látott grafikák egészítik ki.
Schénert elsősorban a szürrealizmus, az expresszionizmus, a pop art formai nyelvén alkotó festőként tartják számon, de gondolatait grafikákban, könyvekben, köztéri szobrokban (Budapest, Békéscsaba, Dunaújváros), fém-, fa-, kerámia- és textilplasztikákban, báb- és díszlettervekben is megvalósította. Schéner munkái egyaránt merítenek a népművészetből, a vásári forgatagok populáris regiszteréből, az ősi kultúrák formáiból, esetenként a szecesszióból s válnak szellemes térbeli kapcsolatrendszerekké, amelyek egyedi címadásukkal műtárgyból élőlényekké válnak.
A kiállításon szerepelnek különböző anyagú, különböző szerkezetű, de mindig architektonikus jelleggel megépített kisplasztikák, mint a Tölgyfapipike, a Csikóhal-huszár, vagy a Játéklovacskák. A játék-jelleg az alkotó intenciója, ugyanakkor ipari, gyári sorozatgyártásra ezeket a tárgyakat soha nem szánták. Egyediek a magyar játéktervezés történetében, számukra így az emberhez vezető egyetlen út a kiállítás nyilvános tere.
„Tulajdonképp ilyesmi nem létezik, hogy kakas és huszár, de nálam fából készült konstrukció, faplasztika: tulajdonképpen egy kakasnak a huszár testére való konfigurációját (térszerkezetét) jelenti. Hiába keresnénk itt a kakas lábát, hiába anatomizálnánk ezt a kreációt, tulajdonképpen nem találnánk itt sem kakast, sem pedig huszárt. Ez a térszerkezet egy önálló fogalmat, tehát egy szürreális konstrukciót jelent.
A játékosság akkor teljesedhet ki igazán, ha abban az ember értelmi és érzelmi szférája egyaránt szerephez jut. Az a jó játék, amelyben értelem és érzelem együtt fejeződik ki a kreativitásban, amelyik az embert szolgálja, és propozícióival perspektívát nyújt az ébredő, fejlődő gyermek számára.” (Schéner Mihály)
A Schéner Ildikó és Brunner Attila rendezte kiállítást Gopcsa Katalin művészettörténész és Gyucháné Veres Krisztina, a Meseház vezetője nyitja meg. Megtekinthető a B32 Galéria és Kultúrtérben (1111 Budapest, Bartók Béla út 32. ) 2016. február 3. és 26. között.
