Tizenhat évvel ezelőtt, indult hódító útjára a Zalai Imréné és David Bowie találkozását megörökítő falvédő, most pedig kifestőkönyv készült a pop-legenda leghíresebb színpadi öltözékeiről. Szabó Eszter Ágnessel beszélgettünk.

Menjünk vissza 1998-ba, amikor megszületett a Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowieval című munkád.

Sokat kuncogtam magamban, miközben hímeztem ezt a falvédőt, és hamar világossá vált számomra, hogy nem is David Bowie-ról szól, hanem a nagymamámról, Zalai Imrénéről. Úgy gondoltam, megérdemli, hogy egy alkotással is emlékezzek rá. Ezt a falvédőt szinte azonnal kiállíthattam a Budapest Galériában a Rövid történetek című kiállításon, de nem volt túl nagy visszhangja. 2000-ben aztán egy kortárs árverés során magángyűjteménybe került, s ezzel együtt az interneten is ismertté vált, később pedig New Yorkban is kiállították.

Mennyiért kelt el?

Mivel kortárs árverésen nem gyakran szerepel hímzés, kikiáltási áron, ötvenezer forintért. A hímzésen szereplő kép akkor még név nélkül terjedt az interneten, azóta pedig bejárta a világot. Később ez az alkotás inspirált a Nagymamám, Zalai Imréné találkozása Matolcsy Györggyel című GIF elkészítésére, amelyen a nagyi fejbecsapja az MNB-vezért egy szatyorral; A Nagymamám, Zalai Imréné találkozása Habony Árpáddal című képen pedig Habony hasbarúgja a nagymamámat. De megrajzoltam az Adóhivatal elnököm, Vida Ildikó találkozása André Goodfrienddel című képet is. Ezek után gyakran felhívtak, hogy szeretnék megvásárolni az eredeti falvédőt, de mindenkinek el kellett mondanom, hogy magángyűjteményben van. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne sokszorosítani, elérhetővé tenni mindenki számára, és így jutottam el a kifestőig. Amikor a közelmúltban meghalt David Bowie, indokolttá vált, hogy a magyar kultúrában közvetlen módon mi is megemlékezzünk róla, hiszen a halála óta Hollandiában és Norvégiában is a Ziggy Stardustot harangozzák, valahol pedig freskókkal tisztelegnek előtte. Ő sokkal több volt, mint egyszerű popsztár. Megcsináltuk a kifestőt, amibe végül nem került bele a Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowieval című kép, helyette azonban azok a jelmezek, amelyeket Bowie a Ziggy Stardust idején viselt.

Ki a célcsoportja ennek a kifestőnek?

Világszerte pszichológusok és pszichiáterek is vallják, hogy a kifestő a jelenkor egyik nyugtatója. Olyan, gyógyszerek nélküli eszköz, amivel rengeteg feszültséget le tudunk vezetni. Emellett a Ziggy Stardust-ruhák minden szempontból alkalmasak arra, hogy mantraként színezgessük őket; a felnőtt színezőkben egyébként sokszor megjelenik a mandala is. Ez persze nem a legkreatívabb kézműves foglalkozás, de kimondottan hasznos.

Azon kívül, hogy megnyugtat, mi mindenre jó még?

Érzékenyít a divathoz. Nemrég volt a Gucci férfi kollekciójának a bemutatója, ami hihetetlen ellenszenvet váltott ki sok magyarból. Aktuális ma a gender-kérdés, a nőies férfiak és férfias nők rengeteg ellenállásba ütköznek. Erre azonban már a hetvenes években megvolt a popkultúra válasza, amikor glitteres szemfesték nélkül egy férfi nem is lehetett sztár. Nálunk azonban ez a folyamat nem tudott így megmutatkozni. Bowie társadalmi hatása nagyon erős, ha csak a hetvenes évek punk-szcénáját nézzük. Itt az a kérdés merül fel, hogy hogyan lehet a kultúrával társadalmi folyamatokat elindítani. Sok mindenért hálásak lehetünk neki.

Számodra mit jelent a popkultúra?

Alapvetően mindig a popkultúra működési mechanizmusa érdekelt. Rengeteg underground zenész és DJ barátom volt, és meg akartam ismerni azt a hatásmechanizmust, hogyan lehet egy üzenetet sok emberhez eljuttatni. A falvédő egy olyan műfaj, amit mindenki ért. Amikor még nem volt tévé, vagy internet, a konyhában egy falvédő közvetítette az olyan üzeneteket, mint pl. „Aki a férjét szereti, jó kávét főz neki”. Ez egy megfelelő médium arra, hogy a saját szereplőimet behelyettesítsem. Én a konceptuális pop-nyelvet választottam. De mivel a Bowie-falvédőből csak egy darab készült, csupán egy ember birtokolhatja.

Kiknek szól a konceptuális művészet?

Mindenkinek. A konceptuális művészet elterjedése nagyrészt Marcel Duchamp-hoz köthető, aki a ready made-ekkel 1913-ban mutatkozott be. Joseph Beuys mondta később, hogy mindenki művész, hiszen mi kulturáljuk a környezetünket. Mindenkinek módjában áll olyan környezetet létrehozni, ami mesterséges, művészi. A művészet is egy tudomány, amin belül van egy hierarchia, s akik ebben a rendszerben otthonosan mozognak, érteni fogják azokat a jeleket, amiket a konceptuális művész ad. Amikor gimnáziumban tanítottam, kiderült, hogy a művészetről sem lehet akárhogyan beszélni, hiszen nem biztos, hogy egy középiskolás mindent megért belőle.

A beszélgetés a Trend FM Kultúrpart c. műsorában hangzott el 2016. március 23-án.