Miért menekült el apa és fia? Miért zuhant le a fiú? Hová vezet a forró folyosó, és a nyílegyenes labirintus? Hamarosan minden kiderül: az Artus szakemberei újra felnyitják a fekete dobozt.

Május 13-án és 14-én újra megrendezésre kerül az Artus Szabadzenei Műhely legendás előadása, az Ikarosz legendára épülő, Pilinszky ihlette Visszaröpülés.

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Pilinszky János: Egyenes labirintus

A Visszaröpülés című előadás kivételes az Artus történetében, hiszen kizárólag zenészek adják elő. Azonban ami végül megszületett, nemcsak magas színvonalú zene, hanem akció, kép, mozdulat, jelenlét, olyan koncert-színház, ahol valódi “ensemble” – együttműködés és szabad alkotói felfogás egyesült. Debreczeni Márton szellemi vezetésével nem csak egy újabb bemutató született, hanem egy újabb műfajfüggetlen zenei Artus formáció, az Artus Szabadzenei Műhely. Öt nagyszerű zenész dolgozott együtt elvonultan a Zsámbéki Színházi Bázison, majd az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban, hogy az “Ikarosz mítoszt” önmagukban mélyen megforgatva, jelen idejűvé és személyessé téve, öntörvényű útjukat bejárva egy rendkívüli művet hozzanak létre.



“Megnéztük, kinek mik a legfontosabb pillanatok, képek a történetből, mi az, amire hitelesen tudunk reagálni. Szinte mindenkinél az apatörténetek jöttek elő, még címjavaslatként is (Ikarosz generáció). A vízbe érkezés pillanatát próbáltuk meg háromdimenziós modellként körbeforgatni és megnézni a fiú, az apa, a paraszt, a halak vagy egy műhold szemszögéből. A versből, a mítoszból, improvizációkból, beszélgetésekből szőttünk egy organikus belső partitúrát, egy „nyitott szárnyú emelkedő zuhanást” és megpróbáltuk ismételhetővé tenni.” – Debreceni Márton, rendező

A koncepció szerint egy olyan műhelyben vagyunk - ide hívjuk meg a hallgatókat, nézőket is -, ahol a két férfi, apa és fia röpülésének fekete dobozát kinyitva, minden mozzanatból hang, ritmus, zene lesz. Az akciók, vizuális elemek csak akkor működnek, ha zenei funkcióban vannak, ami azt jelenti, hogy a zenei folyamatot támasztják, nem rendelődnek egymás alá vagy fölé, a partitúra részévé tudnak válni, tehát az akciók is zenéből születnek, vagy zenévé válnak. 



Alkotó-előadóként részt vesz a produkcióban Kiss Krisztián, LoBuglio Vincenzo, Makkai Dániel, Mózes Zoltán és Porteleki Áron. Közreműködik még Bodóczky Antal, Kocsis Gábor és Körmendy Pál, mint alkotó munkatárs.