Ez a nyár sem múlhat el Concerto Nyárestek nélkül. A sorozat második részében ismét Mozart és Beethoven klasszikusaival várják szabadtéri koncertre a komolyzene kedvelőit.

Már nem csodagyermek, hanem csodakamasz komponálta azt a D-dúr divertimentót, amely a hagyomány szerint az első Mozart e műfajban alkotott kompozícióinak sorában. Az 1772 elején szerzett darab, akárcsak a két másik, ugyancsak ez idő tájt keletkezett divertimento, az ügyesen elsajátított olasz stílus jegyeit viseli magán, s miközben olykor „salzburgi szimfónia” név alatt emlegetik, hangszerelési megoldásai inkább vonósnégyest idéznek. Hat évvel későbbről, 1778 tavaszáról való a C-dúr fuvola-és hárfaverseny, amelyet Mozart kevés sikert hozó második párizsi útján szerzett: egy nagy kedvvel fuvolázó francia arisztokrata, de Guines herceg és tehetségesen hárfázó leánya számára. Az egyedi hangszerpárosítást megvalósító kettősverseny könnyed eleganciája révén máig népszerű és hálás koncertdarab.

A könnyed eleganciát ritkán említjük Beethoven II. szimfóniájával kapcsolatban, azonban a derűt és a kedélyt annál inkább, ami igazán meglepőnek tűnhet, ha a zeneszerző életét a komponálás idején, 1801-1802-ben uraló borús, sőt tragikus hangulatot számba vesszük. A megsüketülés visszafordíthatatlanságával szembesülő Beethoven az alkotás sokat javítgató, sokat csiszolgató folyamatáról így fogalmazott egyik bizalmasának: „Rossz szokásom szerint e szimfóniámat sem a kabátom ujjából ráztam ki.”