A Concerto Nyárestek sorozat harmadik részében Vásáry Tamás vezényli Mozart és Beethoven klasszikusait a szabadtéri koncerten.

Akárcsak a megelőző két csütörtökön, úgy a sorozatzáró nyáresti koncerten is Mozart egyik 1772-es divertimentójával indul a program: ezúttal a B-dúr hangnemű darabbal, megidézve a gáláns 18. század társas muzsikálásának kultúráját és eleganciáját, s egyúttal a zenélés korabeli helyét a polgáriasodó társadalom mindennapi életében. Mozart C-dúr oboaversenye a hangszer koncertirodalmának egyik legjelentősebb alkotása, jóllehet sokáig csupán fuvolára való szerzői átdolgozása, az 1778-as D-dúr fuvolaverseny őrizte számunkra a szerző egy évvel korábban oboára szerzett versenyművét, amíg azután 1920-ban elő nem került a salzburgi Mozarteum archívumából az elveszettnek hitt eredeti szólamanyag. Beethoven VIII. szimfóniája „nem keltett vihart” az 1814. február 27-i bécsi ősbemutatón, mert a művet valamelyest leárnyékolta a Wellington spanyolországi győzelmét ünneplő, zajos alkalmi Csataszimfónia és a VII. szimfónia. De ahogy ezt már az egykorú kritika is megállapította: „… ennek oka semmi esetre sem a művészi kidolgozás gyengébb vagy alacsonyabb foka (mert Beethoven azonos műfajú többi kompozícióihoz hasonlóan ezt is az a sajátos szellem járja át, amelyben eredetisége mindenkor megnyilvánul). […] Ha a szimfóniát a jövőben önmagában adják elő, sikerében nem kételkedhetünk.”