A Joyce Manor negyedik albumával több változást is bevállalt: lecserélték a dobosuk (plusz valamennyire a hangzásuk) és egy olyan nagy nevet nyertek meg producernek, mint Rob Schnapf.
A Cody csiszoltabb és kevésbé pop punk, mint a kaliforniai zenekar eddigi bármelyik anyaga, bár a 10 számos lemez időtartama továbbra sem haladja meg a fél órát, de már vannak hosszabb dalok és kapunk például egy akusztikus számot a Do You Really Not Want To Get Better személyében – ami ugyebár nem túl Joyce Manor.
Valószínűleg a változás fele-fele arányban köszönhető a producer személyének (elvégre egy olyan emberről van szó, aki annak idején Becket hozzásegítette első nagyobb kiadós lemezéhez és társproducerként működött közre Elliott Smith Either/Or és XO albumán) és annak, hogy az együttes megpróbálkozott ezzel a megkomolyodás és felnövés nevű dologgal, nagyjából hasonlóan, mint annak idején a Fidlar tette a Too-n.
Bár a többi számhoz képest komolytalannak hangzik, még az albumnyitó Fake I.D utolsó soraiban is emléket állít a zenekar egy szintén zenész barátjuknak, aki 37 évesen hunyt el – teszi mindezt úgy, hogy a szám egyébként egy nem túl nagy jelentőséggel bíró kalandot örökít meg az énekes és egy lány között, mintegy szembeállítva ezt az egész fiatalság dolgot azzal, hogy tulajdonképpen az életnek akármikor vége lehet. Az Eighteen felidézi a késő kamaszkori szorongást, amin mindenki túlesik és bár beszél arról is, hogy később jobb lesz, a negatív érzelmek végigvonulnak az egész albumon. A Last You Heard of Me egyértelműen az album kulcsdala, de a Cody egyébként is tömve van vallomásos és szövegileg nagyon erős számokkal: ilyen az Over Before It Began vagy az albumot záró, elég egyértelmű című This Song Is A Mess But So Am I.
A Cody tulajdonképpen azt a belső konfliktust próbálja feloldani, ami akkor keletkezik, amikor az idő előrehaladtát nem feltétlenül követi a személyiség fejlődése: természetesen már nem csak lányokról meg pizzáról meg kertvárosi, kamaszos önutálatról szól minden, de a valódi megoldás még legalább annyira messze van, mint az album 24 perce a fél órától.
