A self_Tango megmutatja, milyen ez a kényszerből kreált életforma, amely tulajdonképpen nem más, mint harmonikusnak tűnő skizofrénia.

November 30-án mutatja be a Nemzeti Táncszínház Nagy Csilla és a Cipolla Collectiva self_Tango c. darabját a MOM Kulturális Központ kupolájában.

A társulat értelmezésében a tangó egy közös séta, amelyben a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről, ugyanakkor markáns férfidominanciát mutat, ami kezdő pároknál valóság. A harmonikus táncban a férfi érzékeli a nő igényeit, és élménnyé teszi számára a táncot azzal, hogy előkészíti a lépéseit.

Az ön-tangó a fel nem kért nő tánca, ahol a magányosság mélyen áthatja a szereplő minden rezdülését. Egy szingli életorma, kényszerből kreált hímnős lét, harmonikusnak tűnő skizofrénia, fura utópia. Az előadásban utalnak még a karma-fonatra, erre az elképesztően hosszú női hajfonatra, amely a messzi múltban, az ősi női erők forrásánál gyökerezik. Első viselője egy csodálatos Polipnő volt, akinek tengernyi dús, göndör hajcsóváiról mítoszok szólnak. A hajkorona további örököseinek csalódásai, tragédiái és traumái is beleszövődtek az emlékfonatba. Ez az erőnyaláb most újra kibomlik, és megszólalnak a test-húrok is: a valós férfi-női kapcsolódások, fogadalmak, kötések, elköteleződések, egymásra utaltság, rugalmasság és merevség, biztonság és szabadság: ahol a férfi és a női erő kiegészíti egymást.

Az előadás a Cipolla Collectiva és a Természetes Vészek Kollektíva koprodukciója.