Bár ma már csak csak a betlehemi csecsemőgyilkosság kapcsán emlékezünk meg Heródesről, ő volt az akkori világ legkiválóbb építtetője: Monaco és Las Vegas-szerű városokat hozott létre Judeában.

Róka, tigris és kutya

 "Úgy került hatalomra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya"

– így jellemezte Nagy Heródest Josephus Flavius, történetíró, akinek munkái az ókorkutatás legfontosabb forrásai közé tartoznak. Heródes idegen származása miatt (nem zsidó, hanem edomita volt) a törvény szerint nem lett volna joga a „zsidók királya” cím felvételére a ( „A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia” 5 Móz. 17,16. ), de furmánnyal mégis sikerült megkaparintania  ezt a rangot. Erre a ravaszságra utalhat a történetíró róka párhuzama. A tigris leírás minden bizonnyal ragadozó természetét hivatott bemutatni. Elég Jézus születésének történetét ismerni ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy minden kétéves és annál fiatalabb betlehemi kisfiút kivégeztető uralkodó egy vérszomjas paranoid despota volt (Máté 2:1–18). Gyilkos őrülete és féltékenysége elől nem menekült meg saját családja sem: még legjobban szeretett feleségét, Mariammét is kivégeztette, majd összeesküvés címén anyósát ölette meg. Több fia életét is kiontotta  és saját alattvalóit is százával irtotta. A történetíró nem túloz a Heródes halálára utaló hasonlattal sem, mert tényleg úgy halt meg, mint egy kutya, kutyául szenvedett. Intenzív viszketést, fájdalmas bélproblémákat, férgeket, asztmát, a végtagok rángatózását és a genitáliák üszkösödését is diagnosztizálták nála. Családja a szánalom helyett zsidó alattvalóival együtt gyűlölte, és már római barátai sem álltak mellette. Halála után népe utálkozással kísérve temette el, és még családtagjai sem gyászolták meg. Amikor Nagy Heródes i. e. 4-ben meghalt, Jézus hathónapos csecsemő volt. Heródes végrendeletében felosztotta három fia közt a királyságot. Heródes Antipász lett Galilea és a Jordánon túli Perea ura. Dr. Grüll Tibor szerint Antipász sem volt különb apjánál: „Antipasz apja minden rossz tulajdonságát megörökölte: gonosz volt, gőgös és pompakedvelő. „Csázsárváros” néven újjáépítette Szepphóriszt, amit  Gailea ékkövekének szánt, s  Kinneret-tó partján új fővárost építtetett, amelyet Tibériusz császárról Tibériásnak nevezett el. (…) A Názáretivel végül csak közvetlenül keresztre feszítése előtt találkozott (Máté 14,3)”. A Róka elnevezést elsőként Jézus használta, bár Josephus Flaviusszal ellentétben ő nem Nagy Heródest, hanem a fiát, Antipász Heródest nevezte így (Lukács 13,9).  

Ámulatba ejtő építmények

Ennyi bőven elég nagy vonalakban ahhoz, hogy felvázoljuk a Bibliában ismert király szörnytetteit, de most térjünk át egy kevésbé ismert oldalára. Heródes hatalmas kaliberű építtetőnek számított a korban. Az idegen származású király sokak – de elsősorban a gyanakvó zsidók és a hatalmon lévő római császár – tetszését nyerte el figyelemre méltó építkezéseivel. Olyan monumentális templomokat, amfiteátrumokat, hippodromokat, vízvezetékeket, luxusfürdős palotaerődöket épített, amelyeknek romjai ma is ámulatba ejtik a nemcsak a turistákat, hanem a mérnököket is.

Jeruzsálem: 22 focipálya méretű templom

Legjelentősebb projektje a jeruzsálemi templom újjáépítése volt, mely magában foglalta a templom újjáalakítását és udvarainak megnagyobbítását. A templom első verzióját Salamon király építette apjának, Dávidnak az építési tervei alapján. Körülbelül 420 évvel később ezt a templomot a babilóniaiak lerombolták.  A fogságból visszatért zsidók Zorobábel,  Júda kormányzójának vezetésével építették fel a lerombolt épületet, amely meglehetősen szerényre sikeredett. Heródes úgy gondolta, hogy némileg javíthat származása miatti kedvezőtlen helyzetén és megnyeri a zsidókat, ha belefektet Ábrahám népének egyetlen templomába. Vállalkozása csaknem nyolcvan éven át zajlott (i. e. 20/19– i. sz. 62/64). Josephus beszámolója szerint tízezer munkást alkalmaztak az építkezésnél. A Templomhegyet határoló óriási kövek közül mára többet is feltártak, melyek egykor egy 144 ezer négyzetméteres, vagyis körülbelül 22 focipálya méretű területet fogtak közre. Josephus Flavius leírja, hogy a Templomot nehéz aranylapok borították, és napkeltekor szikrázó fényekben sugárzott, úgyhogy aki mindenáron rá akart nézni, azt éppen úgy elvakította, mint a nap sugarai. Idegenek, akik Jeruzsálembe igyekeztek, már távolról olyannak látták, mint valami hófedte hegyet; mert ahol nem volt bearanyozva, ott vakító fehéren ragyogott.

Cezárea: egy korabeli Las Vegas

Heródes nevéhez fűződik a római világ egyik legnagyobb mesterséges tengeri kikötőjének, Cezáreának megépítése is. A kikötőben egyszerre száz hajó is horgonyozhatott, amelyből arra is lehet következtetni, hogy nemzetközi kereskedelmi központ volt. A császárbarát uralkodó tengerparti várost kifejezetten római mintára álmodta meg: tele római, a zsidók számára pogány istenségeket ábrázoló szobrokkal, templomokkal. A 12 éven át épített kikötővárosban volt még egy királyi palota, egy hippodrom, egy 4000 férőhelyes hatalmas színház és a föld alatt szennyvízelvezető rendszert helyeztek el. Az ivóvizet vízvezetékekkel juttatták el a 6 kilométerre lévő Kármel-hegység forrásaiból. Rátkai Balázs a várost Las Vegashoz hasonlítja:

„A Földközi-tenger partvidékén Caesarea városát a zseniális építő és féktelen uralkodó, Nagy Heródes építtette ki az akkori világ Las Vegasává, majd amikor Krisztus előtt 9-ben elkészült, hódolata és politikai éleslátása jeleként Augustus császárról nevezte el. Mély vizű tengeri kikötőre volt szüksége, amely Alexandria riválisává válhat. Ez a hely már a Krisztus előtti IV. században is lakott volt. A föníciaiak kikötőt építettek ide, melyet az ókori szerzők általában Sepphoris néven emlegettek. Heródes új városában a tengerészek a partra szállást követően megkapták a fizetségüket, amit rögtön ételre-italra válthattak a mozgalmas parti vendéglőkben. S amint csillapították éhségüket, új élvezetek után néztek a hetairák szállásain és a „játékbarlangokban".

Jerikó: kertvárosi wellness-központ

Heródes téli palotáját a szubtrópusi éghajlatú Jerikóban állíttatta fel. A Jeruzsálemhez közeli városban három palota is épült fürdőkkel és pazar kertekkel.  Az edomita származású uralkodó nemcsak itt építtetett szórakoztató központokat és luxuslakosztályokat, hanem Jeruzsálem közelében felhúzott egy amfiteátrumot, egy grandiózus palotát, a Templom északnyugati csücskénél az Antonia-erődöt és városok szerte Augustus tiszteletére emelt templomokat. Újjáépítette Szamáriát is. Ennek elnevezése is a római császár iránti hűségéről tanúskodik; Augustusról Szebaszténak nevezte el a tőle kapott várost.  Országát erődláncolattal vette körül, amely közül kiemelkedett Héródion, Makhairosz és Maszada.

Maszada: egyedülálló palota és erődítmény 

Heródes a Holt-tenger feletti 400 méter magas sziklafennsíkon építette meg Maszadát. A három sziklapárkányra épült káprázatos téli palotakomplexumhoz  teraszok, fürdőmedencék beépített fűtéscsövek és vízöblítéses illemhelyek is tartoztak. 40 millió liter vizet befogadó víztárolók biztosították a sivatagos vidéken felépített, wellness központhoz hasonló Maszada vízellátását.

Amit Heródes ezen a barátságtalan, létrehozott, azt talán királyi egészségközpontnak nevezhetnénk. A tucatnyi víztárolót mellett az erődben az esővizet is hatékonyan összegyűjtötték és tárolták, ezért elegendő víz volt a növénytermesztéshez, és az úszómedencék és a fürdők használatához is.

Heródion: palotaerőd csónakázótóval

A Heródion nevű impozáns palotaerőd Betlehemtől körülbelül 5 kilométerre egy dombra épült. Két fő része volt: Felső-Heródion és Alsó-Heródion. Az épületek is minden kényelmi igényt kielégítettek, sőt még akkora medence is volt benne, amelyen csónakázni is lehetett. Josephus Flavius beszámolóját – miszerint ide temették Nagy Heródest – néhány éve ásatások is igazolták. Hazánkban a Múltkor is beszámolt róla, hogy sírt egy eddig feltáratlan, Heródes két palotája között lévő területen találták meg, ahol kiderült, hogy a szarkofágot a temetés után pár évtizeddel darabokra törték.

Kiemelkedő külföldi projektek

Heródes nem csupán hazájában, hanem külföldön is építkezett, többek között Rodoszon, Actiumnál, Antiokiában, Kos szigetén, Askelonban, Türoszban, Szidónban, Bübloszban, Bérütoszban, Tripoliszban, Ptolemaiszban, Damaszkuszban és Athénban. Flavius A zsidó háború című történelmi jelentőségű művének 21. fejezetében részletesen is bemutatja őket: „Miután ezeket a nagyszabású építkezéseket befejezte, egész sor külföldi várossal is éreztette fejedelmi bőkezűségét. Így Tripolisban, Damaskosban és Ptolemaisban tornacsarnokokat építtetett, Byblosban városfalat, Bérytosban és Tyrosban oszlopcsarnokokat, templomokat és piactereket, Sidónban és Damaskosban színházakat, a tengerparti Laodikeiában vízvezetéket, Askalónban pompás fürdőket és kutakat, ezenkívül pedig remekművű és hatalmas oszlopcsarnokokat. Más varosoknak ligeteket és réteket adományozott, sok város földterületeket is kapott tőle, mintha csak országához tartoztak volna.”