Lehet-e vonzalom, esetleg szerelem idegennek hitt emberek között, akik amúgy testvérek?

Február 1-én mutatja be a Nemzeti Táncszínház Győrfi Csaba és Duna Táncműhely Otthon c. darabját. Az előadás központi témája az otthontalanság érzetének tragédiájában áll. Egy átlagos család, nem hétköznapi sorsa tárul elénk; a dráma fő témája emberi létünk, vagyis önmagunk keresése mellett az egyetemes elvágyódás. A produkció merít a mitológiából, kiemeli és újrafogalmazza a tékozló fiú esetét, mához közelíti a történetet, élve a félreértések adta lehetőségekkel és ennek a témának a hangsúlyos és értelmezhető kibontásával. Mit jelent számunkra az „otthon” fogalma? Lehet-e vonzalom esetleg szerelem idegennek hitt emberek között, akik amúgy testvérek? Mit ér egy anya élete, ha már nem ismeri fel egyszülött fiát? Hogyan érthető félre az aggódó szeretetteljes mozdulat vagy értelmezhető át a testvéri figyelem egy vonzalmat keltő pillantássá? Mi a különbség mozdulat, a mögötte lévő szándék és a feltételezett szándék között? Félreértés a félreértésben, színház a színházban. Ezt kívánja az előadás egy sajátos formanyelv segítségével megmutatni, mégpedig a kortárs-, kontakt- és néptánc mozgásvilága, ezek stiláris ötvözésének segítségével arra törekedve, hogy az alkotás személyes jellege hangsúlyosabban, kiemeltebben előtérbe kerüljön.