Sokáig a fizikusok sem tudtak rá magyarázatot, de most megoldódni látszik az évszázados rejtély.

A Schrödinger macskája néven ismert gondolatkísérlet régóta foglalkoztatja az embereket. A kísérlet alaphelyzete, hogy egy macska be van zárva egy olyan dobozba, amibe vagy beengednek valami radioaktív sugárzást, vagy nem. De ha beengedik, akkor az megöli a macskát. Azt viszont, hogy él-e még a macska vagy nem, csak akkor tudhatjuk meg, ha kinyitjuk a dobozt és belenézünk. Vagyis a lényeg, hogy ha nincs, aki megnézze, hogy mi történt a macskával, akkor az állat egyszerre élő és halott is, mert mind a két lehetőségnek ugyanakkora a valószínűsége. De hogyhogy egyszerre élő és halott? Ez a probléma már közel 100 éve foglalkoztatja az embereket. És ez lett az előadás sorvezetője.

„Ami engem elkezdett ebből foglalkoztatni és izgatni, az a várakozás és a késleltetés, vagy épp az elodázás problematikája, és az ekörül működő intenzív érzelmi állapotok. Meddig tudom elkerülni, hogy kinyissam a dobozt? Minél tovább várok, annál nagyobb lehet a kár, vagy annál valószínűbb, hogy nem fogok tudni azzal a ténnyel dolgozni, amit a dobozban találok. Egyáltalán megúszhatom-e, leélhetem-e az életemet mondjuk egy olyan lakásban, ami tele van dobozokkal, amikben a saját személyes dolgaim állnak, úgy, hogy nem nyúlok hozzájuk, mert mi van, ha nem tetszik, veszélyesek, bánthatnak, bármi?” (Fülöp László)

„Valaki közölhetné már szegény macskával a dobozban, hogy ne várjon tovább Schrödingerre, mert már nincs köztünk. Számára Schrödinger pont annyira élő és halott, amíg ki nem jön a dobozból, mint fordítva. Ördögi körök. Tele kétségekkel. Az is biztos, hogy se macska, se Schrödinger nem lép színpadra az este, viszont a kérdéseim és velük hat nagyszerű táncos igen.” (Fülöp László)

A Schrödingerre várvában alakváltó figurák, váratlanul elkanyarodó, megváltozó helyzetek sorakoznak előttünk. Megmutatkozás és megpillantás, közlés és észlelés örök párban. Fülöp és a színpadon játszó alkotótársai-táncosai szellemes, hajlékony és intenzív atmoszférát teremtő játékában alapvetés, hogy senki/semmi sem az, aminek/akinek látszik, ám ezt nem nyakatekert képekben és példázatokban ragadja meg, hanem fanyar helyzetekben tálalja. Halász Tamás