A tihanyi képeknek az egész világ csodájára jár.

A KOGART Kiállítások Tihany a hatvanas évek közepétől haláláig Párizsban dolgozó Csernus Tibornak, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar festőművészének állít emléket az életmű egy eddig kevéssé ismert szegmensét bemutató, április 7-én nyílt tárlattal.

Ritka alkalom, ha egy jelentős képzőművésznek a halála után valamilyen formában egyben tartható az életműve. Csernus Tiboré szerencsére e kevés kivétel egyike, hiszen 2009 tavaszán – a művész halála után - a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány birtokába került a fél évszázados anyag, amely nem csak 50 festményt, de közel 300 akvarellt, pasztellt és szénrajzot, 550, az életmű minden korszakából való könyvillusztrációt, valamint szinte megszámlálhatatlan mennyiségű skiccet és vázlatot foglal magában.

Az életmű jelentős hányadát modell- és aktrajzok teszik ki – ezekből az alkotásokból válogatott az alapítvány a tihanyi kiállításra. Ezek a művek sok esetben előképek egy-egy későbbi festményhez, tanulságos mementói az alkotói folyamatnak – a Csernus Tibor és modelljei, szereplői között húzódó viszonynak. Csernus modelljei nem közvetítőkön, hanem közvetlenül találkoznak egymással, környezetükkel és a nézővel is.

A művész felépíti alakjait: előtűnnek, testet öltenek, belépnek a néző világába, majd odafordulnak hozzánk. Csernus modelljeit azok teljes valójában állítja elénk, szinte színpadi jelenet szereplőiként mutatva be őket. A figurák – és azokon keresztül Csernus – kapcsolatot keresnek a nézővel oly módon, ahogy a színész is egyszerre játszik a közönségének és a társainak. A vázlatokon, előtanulmányokon ábrázolt nőalakok a legtöbb esetben izoláltan jelennek meg, ami ellentmondani látszik az elkészült, végleges festmények mozgalmas jeleneteinek – ahol mindenki aktív formálója az eseménynek.

A modell mindig is kiemelt szerepet töltött be a képzőművészetben. Nem egyszerű előképként, hanem egy gondolat vizuális kibontásaként, amely sokszor frissebb és kifejezőbb önmagában, mint a befejezett alkotás, amelyhez készült. Különösen igaz ez Csernus Tibor művészetének esetében: alakjait néha magazinokból kölcsönözte, környezetükből kiragadva; élő modelljeit pedig már eleve képeire komponálva állította be. Mindig a cél volt meghatározó; a máshonnan kölcsönzött jelentéstartalmak is jól kalkulált elemei Csernus alkotásainak.

Csernus több mint fél évszázados életműve nemcsak a magyar képzőművészetben tölt be meghatározó szerepet, hanem az egyetemes festészet történetének is szerves részét képezi. Már fiatal korában – Magyarországon - külön iskola szerveződött körülötte, Párizsban pedig olyan új festői világot alakított ki, amely Európában és a tengerentúlon egyaránt egyedülálló volt. A francia fővárosban alkotott 1964-től egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig, a neves párizsi Claude Bernard Galéria jóvoltából pedig nagyhatású kiállításokon ismerhette meg műveit a közvélemény Párizstól New Yorkig.

A kiállítás az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre, és 2017. április 7 – június 27. között látogatható.