A Biblia több mint 300 próféciát említ csak magáról Jézusról – és valamennyit évezredekkel, de legalábbis évszázadokkal a születése előtt jegyezték fel.

Lukács evangélista Jézust idézve összefoglalja, hogy minek kell a próféták írásai alapján beteljesülnie: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad". Milyen próféták írásaira is utalhatott itt Jézus, akinek a halálát és a feltámadását ezekben a napokban a keresztény világ tömegei ünneplik?

Dr. Hack Márta hebraista szerint a Bibliát minden vallási könyv és minden írásmű fölé emeli az, hogy egyedül a Szentírás tartalmaz a történelemben egyértelműen beteljesedett próféciákat. A bibliai húsvéti eseményeknek, vagyis Jézus elítélésének, halálának és feltámadásának egyik rendkívülisége abban is van, hogy a néhány nap alatt végbemenő eseménysorozat mozzanatai az ószövetségi próféták előrejelzéseivel is megegyeznek. Éppen a beteljesült próféciák miatt a  keresztény egyház többször került a kritika kereszttüzébe, mondván meghamisította az Ószövetséget. A Szeptuaquinta (az Ószövetség görög fordítása Kr. e. 250 körül) és különösen a a Holt tengeri tekercsek bizonyítják, hogy a Jézusról szóló próféciákat nem írhatták születése után. Az 1947-ben feltárt tekercsek a héber Biblia legkorábbi – az eddig ismerteknél mintegy ezer évvel korábban keletkezett – kéziratai között egyébként megtalálták a teljes Ézsaiás- (Izaiás-) könyvet is, amely az egyik legszemléletesebb próféciákat tartalmazza a messiás szenvedéseiről. 

300 prófécia Jézusról

A Biblia több mint 300 próféciát említ csak magáról Jézusról – és valamennyit évezredekkel, de legalábbis évszázadokkal a születése előtt jegyezték fel. Ezeknek az ihletett kijelentéseknek számbavétele rendkívül időigényes lenne, így ezek közül most a teljesség igénye nélkül a legismertebbeket gyűjtöttük össze.  

Isten báránya – a páskabárány

Jézust nyilvánosan elsőként Keresztelő János azonosította báránnyal: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János1:29). Zsidó hallgatósága számára egyértelmű lehetett, hogy a párhuzam az egyiptomi fogságból való kijövetel óta elrendelt páskabárányra utal. Jézus keresztre feszítése és kínhalála megfelel az Ószövetségi páskabárány leölési rendtartásának. Az életet és szabadulást szerző hibátlan báránynak a Törvény szerint a leölés előtt napokkal a családnál kellett lennie. Az állat csontját nem törhették el. Ennek megfelelően Jézusról is azt tartották, hogy igaz volt, hibátlan. Pészachkor vették őrizetbe az utolsó vacsora után, amit tanítványaival töltött. Az emberek elutasították, sőt még tanítványai is elhagyták („Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok” Zakariás 13:7), és olyan lett, „mint a bárány, amit a mészárszékre visznek”.  „A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk” (I. Korinthus 5:7) – idézték később Jézus követői.

Amit az Ószövetségből megtudhatunk a Krisztus halálának előzményeiről

Zakariás és a Zsoltárok könyve is utal arra, hogy a Messiást nem idegen árulja és, hanem saját tanítványa, a konkrét összeg is szerepel ezen a helyen (30 ezüstpénz): "Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem" (Zsolt 41:10) „És harminc ezüst pénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. (Zakariás 11:13) Arról is olvashatunk, hogy valójában egy koncepciós perben fogják hamis tanúk közreműködésével elítélni: „Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek" (Zsoltárok 27:12).

A legszörnyűbb halálnem

Dávid Király már az egyik zsoltárában körvonalazta a kereszthalált, bár csak körülbelül 1000 év múlva, i.e. 170-ben vezették be ezt a kivégzési módot a rómaiak. Dávid így nem is ismerhette azt a megnevezést, de mégis egyértelműen utalt rá: „Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.” (Zsolt.22,17.) Dr. Ruff Tibor és Dr. Galántai Orsolya Jézus szenvedéseit orvosi szemmel vizsgálva részletesen bemutatják a keresztre feszítés módszereit: „A  keresztre feszítés kivégzési módját a rómaiak a perzsáktól vették át, de jelentősen megváltoztatták, szinte tudományos gonddal tökéletesítették olyan módszerré, amely maximális fájdalom előidézését és a haláltusa időtartamának adagolhatóságát tette elérhetővé úgy, hogy közben ne következzék be eszméletvesztés, amely csillapíthatná a fájdalmat, vagy meggyorsítaná a halált. A klasszikus római írók, például Cicero és Seneca megegyeztek abban, hogy ez a kivégzések között a legszörnyűbb halálnem.”

Fájdalmak férfija

Jézus szenvedéseiről szóló legismertebb próféciák Ésaiás próféta könyvében találhatóak, aki 7 évszázaddal korábban utalt számos fontos momentumra. Egy egész fejezetet részletesen bemutatja a Messiás szenvedéseit, és még arra is külön utal, hogy vádlói előtt és a szenvedés alatt néma maradt: “Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (És.53,7.) Elítéltek között halt meg: „... életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” (És.53,12.) Fájdalmas halált halt, közben pszichikai teher alatt volt: „Hátamat odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem be a gyalázás és köpdösés előtt.” (Ézsaiás 50:6).  A 22. Zsoltár pont azzal kezdődik, mint amit az Úr Jézus mondott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (2. vers). Ugyanitt a 7-9 versekben a Zsoltáros a gúnyoló tömegről is említést tesz: „Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!”.  A 15-ös vers leírja a szögek okozta kínokat, ahogy szétfeszítik Jézus csontjait, és a szívnek a megterhelését: „Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között”. Szakértők szerint a keresztre feszítettek átlagosan szívizom megszakadásban és fulladásban haltak meg a testtartás helyzete és a test súlya miatt.

Miért nem törték meg csontjait?

A rómaiak a keresztre feszítettek csontjait akkor törték meg, amikor sürgetni akarták a halált, ugyanis a kereszten lassan és sokáig – akár napokig is haldokoltak. Miután eltörték a megfeszítettek lábait, már nem támaszkodhattak rájuk, és így előbb beállt a fulladásos halál. Amikor Jézushoz értek, már halott volt, így nem volt szükség arra, hogy besegítsék gyorsabb halálába. “Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból” (Zsolt.34,21.)

Köntösén római katonák osztozkodtak

A kivégzést végző katonák között szokás volt, hogy a kivégzettek ruháit, személyes tárgyait egymás között elosztották. Viszont Jézus felső ruhája egybeszőtt lehetett, amit a katonák nem szabdalták darabokra, hanem sorsvetéssel döntötték el kié legyen.  “Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt.22,19.)

Egy gazdag ember sírjában

Jézus temetésének időpontja pénteken, késő délután volt. Sietni kellett vele, mert ünnep következett és ráadásul szombaton tilos volt temetni. Jézus holttestét csak a hatóság engedélyével lehetett elvinni és eltemetni. Ezt a feladatot vállalta arimateai József, aki Jézust életében nem merte nyíltan követni, csak titokban volt tanítványa. Megjegyzik róla, hogy jó és igaz ember volt, aki várta Isten országának eljövetelét. Tagja volt a Főtanácsnak, tehát tekintélyes és tehetős ember volt, aki magára tudta vállalni a temetés költségeit is. Erről a próféta így jövendölt:„És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában” (Ézsaiás 53:9).

"Ha meghal az ember, vajon feltámad-e?" (Jób 14,4)

Jézus feltámadásáról szóló prófécia a Zsoltárok 16:10-ben található: „Mert nem hagyod lelkemet a Seolban (holtak hazájában); nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” És másik helyen is: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.” (Zsoltárok 118:16-18). Hóseás próféta pedig így jövendölt: "Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt." Jusztinosz Szent Cyprianus, Órigenész és más korai egyházatyák (2.-3. század)  igemagyarázatai szerint ezek és a többi ószövetségi feltámadásra vonatkozó részek Jézus feltámadását hivatottak előrevetíteni. Jézus legelső követőihez hasonlóan a keresztény hívők milliói ma is hisznek abban, hogy hozzá hasonlóan haláluk után majd eljön az idő, amikor ők is feltámadnak.