Hátborzongató rémálomból riadt fel: Kővári tanárnő megesküdött mindenre, ami szent, hogy amíg ő él és lélegzik, nem fog leérettségizni ebből a tárgyból.
Leérettségizett. Igaz, egy másik gimnáziumban, ennek már 25 éve. Szerencsére az álomnak csak a fele volt igaz: a bukás, az ökölrázás, a fenyegetőzés, a demotiválás. Ebből kijutott neki bőven, kezdve azzal, hogy míg a kitűnő tanuló bátyja sokra viszi majd, ő örüljön annak, hogy jó feleség és anya lesz. Az lett. De előtte még azért két diplomát szerzett egyszerre, és minden hátszél nélkül felvették egy kereskedelmi tévéhez. Kisujjában volt minden amikor eljött onnan a szülés után. Nem bánta, de egy valami hiányzott. Folyton azon járt az esze, milyen műsort lehetne készíteni a hátrányos helyzetű, elnyomott, kiszolgáltatott vidéki emberekről. Befújni egy kis szelet a szemenszedett valóságról a piperebárokban koktélozókhoz és a multikban már-már az egyiptomi piramisépítők munkatempójához felzárkózó, tikkelő szemű, magányos cégrabszolgákhoz.
Egy tálca muffint készített össze az iskolai évzáróra. A sütemény mellett ott volt egy csomag édesség is és Dorka rajzai Mara néninek. Dorka matekból hozzá jár fejlesztésre. Amióta Mara néni foglalkozik vele, rengeteget fejlődött, és a lényeg, hogy elmúltak a szorongások és a rossz álmok. Már csak Helga álmodik matek bukásról, a lánya legalább nem. És nem is fog, amíg ő él és lélegzik.
Az ünnepélyt végigunva és magukat szaunára izzadva átvették a bizonyítványt. Dorka mindenből ötös lett, matekból pedig felmentve. Oklevelet is kapott a kerületi fotóriporter versenyen elért második helyezésért. A folyosón Blanka néninek is meglebegtette az elismerést tanúsító papírt: „Én vagyok az első diszes pulitzeres!” „Komolyan?” – képedt el a tanárnő. „Á dehogy, de még lehetek!” – helyesbített a gyerek és mámorosan pörgött ünneplős szoknyájában osztálytársával Evelinnel. Evi anyukája egy napot vett ki, hogy el tudjon menni az évzáróra. Ő is kétgyerekes volt, középvezető egy telekommunikációs cégnél. Ritkán találkoztak, mert későn ért be a gyerekekért, de tartották a kapcsolatot, mindkét gyerekük egykorú volt. Evi volt az osztályelső, most pedig kisöccse készült az első osztályba. Hogy szalad az idő. Nemrég még együtt készültek az oviba. Evi anyukája panaszkodva jegyezte meg, hogy öcsi egész más, mint Evi, kíváncsi lesz az óvónők mit kezdenek vele a három év alatt. Ez volt az a mondat, amin Helgának elakadt a lemez. Soha nem jutott eszébe, hogy az óvoda bármit is tud kezdeni a gyerekekkel, legalábbis azokkal a gyerekekkel, akik kicsit is mások. Dorkánál már születésekor voltak arra utaló jelek, hogy ő egyéniség lesz: kezdve a koraszüléssel, nem is sírt fel rögtön, megkésett beszéd-, és mozgásfejlődéssel indítottak. Autizmusra gyanakodtak. Csakhogy Dorka állandóan mosolygott és minden gyerekkel és felnőttel kommunikációt kezdeményezett, eleinte szavak nélkül, a Delej utcai vizsgálóban. Egész hamar kiderült, hogy nincs rajta a spektrumon. Nemígy a szomszéd Balázsnál. Bazsi anyjából azóta egy házi Nigella Lawson lett: a fejlesztő központba, ahová hetente háromszor 2 órára viszi fiát három fogásos menüket hord, nehogy Bazsi bármiben is hiányt szenvedjen. Helgáékkal egy időben együtt jártak be és nem tudta mire vélni a méretes Tuppeware dobozokat a két órás foglalkozásra. Meg is kérdezte egy konduktor ismerősét és megtudta: ilyenkor ez nem meglepő. Van, hogy a szülőket is rehabilitálni kellene. Magukat vádolják, kompenzálnak. Dezső, Bazsi apukája 2 hét alatt őszült meg, tisztára, mint Maria Antoinette, akinek egyetlen éjjel, a kivégzése előtti éjszakán lett fehér a haja.
Dorkával egész ovis időszak alatt jártak TSMT-re, otthon ringatták pokrócban, vettek neki tojásszéket, görgették mondókázva a fejlesztő pedagógus által előírt gördeszkán, óriáslabdán és a papa által összeeszkábált billenőlapon. Majd jött az alapozó terápiára, figyelemtorna, otthoni gyakorlások, rengeteget olvastak, énekeltek, rajzoltak és számoltak együtt. Dorka most másodikos és bár a matek nem megy neki, de felmentették. Eleinte sokat szorongott miatta, mert Blanka néni, az elsős osztályfőnök nem akarta elhinni, hogy nem képes alapműveleteket elvégezni. Minden nap tüskékkel jött haza, amiket legalább egy óra beszélgetés, fagyizás, vagy sétálás alatt lehetett csak kihúzgálni. Épp volt kollégája hívta egy ilyen alkalommal. Találtak egy fiatal borsodi nőt, aki Csodálatos álomból riasztó rémálom címmel készített szociográfiákat. Azt ígérték európai típusú dokumentarista szocio-mozikat csinálhatnának belőle. Helga úgyis tudta egy újabb Fókusz lesz, még hogy szocimozi.... Dorka épp bőgött, mert Blanka néni kivételezettje azt kérdezte tőle, mennyi kétszer kettő, öt? A volt kolléga a felettese megbízásából kereste, könyörgött menjen vissza dolgozni, legalább ehhez a projekthez. Helgának egy percig nem volt kérdés, ha az óvodára nem bízhatta, az iskolára sem bízhatja gyereke jövőjét. Neki ott kell állnia, és tüskéket kell húzgálnia, hogy a gyomok ne borítsák el a teljes kertet. Mert tudta, ha egyet kihúz, amíg Blanka néni diktál, kinőhet másnap egy újabb. Ez most a legfőbb küldetése, a szocimozi vagy a Fókusz várhat. A volt munkatárs a vonal túloldalán csak annyit hallott egy gyerek bőg, Helga nem ér rá.
Aztán Mara néni rájött, hogy ez diszkalkulia. Éppen jókor, mert ha nem, Dorka megbukik, most pedig teljes erőbedobással készül egy szavalóversenyre. Azt mondogatja fűnek-fának, hogy riporter akar lenni, ha nagy lesz és szoknia kell az ilyen helyzeteket. Helga ilyenkor jót nevet és boldog, hogy az ő gyermeke egy szebb és jobb világba született bele. Az ő iskoláskorában tudta is valaki mi az a diszkalkulia? És ha igen, akkor foglalkozott is ezzel valaki? Most pedig hála a méltányosságnak, a fejlesztésnek, a differenciálásnak és a felmentésnek a részképesség zavaros, vagy tanulási problémákkal birkózó gyerekek előtt szabad a pálya.
Évzáró után Evi anyukája hívta. Azt gondolta, hogy a lányok összecserélhették valamelyik iskolai cuccukat, de csak ennyit mondott: Kapcsold be a TV-t:
Helga jól ismerte a hírolvasót. Szinte még gyerekarcú főiskolásként kezdte a pályát, vidékről járt fel naponta Pestre, gyakran bent is aludt a tévében. Skizofrén érzés volt most az ő hangján hallani:
"Kedden elfogadta a parlament a köznevelési törvény azon módosítását, amely 2018-tól például megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól. A kormány ettől a lépéstől reméli, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok motiváltabbak lesznek a nehézségek leküzdése érdekében."
Este nagyon nehezen aludt el. Hideglelős rémálmok gyötörték. Kővári tanárnő hangján Blanka néni megesküdözött mindenre ami, szent, hogy amíg ő él és lélegzik, Dorka, aki az álomban Nancy Thompson volt nem fog leérettségizni matekból. A tanárnők mutáns Freddy Kruegerré változnak. A képzelet szülte szörnyeteg életre kapva végez az egész osztállyal. A fejlesztő torna díját a havi 25 ezer forintot nem utalta át a rendszer. Dorka végül megnyerte a szavaló versenyt, de elesett egy sűrű tüskebokorban és tele lett tövissel a teste. Evi anyukája visszahozta a muffinos tálcát és elárulta, ők sose foglalkoztak Evivel, mégis színkitűnő.
Kép forrása: http://interactioninstitute.org
