Egészen 2018. január 14.-ig látható a Ludwig múzeumban az művészet és a gazdaság kapcsolatáról szóló kiállítás, amelynek nevét egy 60-as évekbeli társasjáték adta.

A kiállítás a kortárs képzőművészet és a gazdaság kapcsolatát vizsgálja, amely túlmutat a kultúrafinanszírozás vagy a művészeti piac működésének kérdésein. Olyan témákat érint, mint a művészi munka, a szabadidő kérdése, az érték fogalma, vagy a művészek által megalkotott gazdasági modellek. A cím nemcsak egy népszerű társasjátékra utal, hanem ahhoz hasonlóan a kiállítás is társas tevékenységként tekint a gazdaságra épp úgy, mint a művészetre.

A kiállítás kurátor-asszisztensével, Popovics Viktóriával a Kultúrpart rádióműsorában beszélgettünk: 

A képzőművészet gazdasági kontextusban való megjelenése és értelmezése a kortárs kultúra és politika fénytörésében számtalan lehetséges kérdést vet fel. A legtöbben talán ezt a területet kizárólag a művészet áru mivoltában látják manifesztálódni; abban, ahogy a művészet a profit-orientált galériák rendszerén keresztül kerül a piacra és biztosít (vagy gyakrabban nem) megélhetést az alkotók számára. A művészeti piac működése vagy adott esetben diszfunkcionalitása azonban csak egy szegmense ennek a területnek. Ha először az intézményrendszer felől közelítjük a kérdést, akkor a for-profit szféra mellett nagyobb jelentőségű a non-profit képzőművészeti intézmények szerepe, ahol elsősorban a finanszírozás kérdései kerültek az utóbbi évtizedekben a középpontba. A művészet központi költségvetésből való finanszírozása részben politikai kérdés és gyakran válik heves viták tárgyává, gazdaságpolitikai nézetektől függően. A művészet és a művészeti intézmények fenntartásának alternatíváit nagyon gyakran maguk a művészek modellezik véget nem érő ötletek gyakorlati megvalósítása során.

A művészeti piac és a finanszírozás mellett az utóbbi időben fókuszba került a művészi munka kérdése is. A termelés módja, valamint a munka természete általában és a művészi munka tartalma nagy változáson mentek keresztül egyrészt a globalizáció, másrészt pedig a posztmodernizmus hatására. A művészet dematerializációja tovább csökkentette a művészi munka elismertségét és a művészeket nagy számban sodorta a prekariátus tagjai közé. A munkához szorosan kapcsolódva a szabadidő módozatai is átalakultak. Manapság leginkább az önkizsákmányolás határozza meg, hogy hogyan juthatunk a szabadidőnek nevezett árucikkhez.

A kiállítás címe részben utal egy ismert és népszerű társasjátékra, mely a szocializmus korának kedvelt időtöltése volt és amelyet a Monopoly ideológiailag elfogadható párdarabjaként alkottak meg az 1960-as években. De Gazdálkodj okosan! a címe a múzeum gyűjteményében található egyik műnek, a Hejettes Szomlyazók csoport nagyméretű installációjának is. Ez a mű természetesen a társasjátékot használja kiindulópontként és nagyítja fel óriási méretűvé úgy, hogy a játék ábráiból „realisztikus” – ám kissé naiv hangvételű – festmények keletkeznek. A játékhoz hasonlóan a kiállítás is társas tevékenységként tekint a gazdaságra épp úgy, mint a művészetre még akkor is, ha a gazdasági élet szereplői ezt a területet egy pusztán matematikai képletek, vagy valószínűségek alapján működő területnek szeretnék láttatni. A gazdasági nyelvezet konkrét és metaforikus használata korábban sohasem látott mértékben határozza meg elképzeléseinket. Ugyanakkor paradox módon sohasem tűnt még a gazdaság a hétköznapi gondolkodás számára ennyire távolinak, érthetetlennek és átláthatatlannak.