Ismét megtörtént a csoda, reggelre megteltek a kiscipők. De vajon hol rejtőzik egész évben ez a titokzatos bácsi? Lappföldön? Vagy az Északi-sarkon? Nos, egyesek szerint Spanyolországban!
Nálunk csak Miklós napjának környékén izgulnak rá a gyerekek a piros ruhás nagyszakállúra, legyen az a finn idegenforgalmi hivatal küldötte, vagy Kovács apuka a maci csoportból. Vannak azonban olyan vidékek, ahol komolyabban veszik a Mikulás eljövetelét.
Szent Miklós 286 körül született Kis-Ázsiában. A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között, és egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Persze elsősorban a szegény gyermekeket segítette, ezért szentnek tartották, számos legenda szól a jótéteményeiről. Mind a mai napig Hollandiában övezi őt a legerősebb kultusz.
Amszterdamban, a Dam téren, a Sinterklaast ábrázoló dombormű tövében még nyáron is friss virág vagy koszorú van. Nem véletlenül: a holland mikulás ugyanis már november közepén-végén megérkezik gőzhajóval Spanyolországból, hogy a kikötőben fehér lóra szálljon, és így lovagoljon be a városba, az őt ünneplő gyerekek közepette. Aztán december ötödikén széthordja az ajándékokat, a kikészített cipőkben pedig mindig talál friss sárgarépát a lovának – akit Hollandiában Amerigonak, a flamandoknál Rosszidővanmának hívnak.
A rossz gyerekeket pedig magával viszi Spanyolországba.
A Kultúrpart rádióműsorában Joel Zomer mesélt a holland Mikulás különleges szokásairól:
Így vonult be a Mikulás 1952-ben Amszterdamba:
