Dürrenmatt A fizikusok című, 1962-ben megjelent műve a mai napig aktuális kérdéseket feszeget. A darabot január 23-án mutatja be a Spirit Színház.

"Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be. Ez a lehetőség szerinti legrosszabb fordulat sohasem látható előre. Véletlenül következik be”- írta Friedrich Dürrenmatt A fizikusok című komédiája befejezéseként. Az 1962-ben megjelent mű az egyik legmegdöbbentőbb világirodalmi alkotás, amely a mai napig aktuális kérdéseket feszeget, legyen szó az írástudók felelősségéről, vagy a tudomány morális határairól. A fizikusokat január 23-án a Spirit Színházban Rozgonyi Ádám rendezésében mutatják be.

Egy elegáns, svájci elmegyógyintézetben különös gyilkosságok történnek. Az egyik beteg, aki Einsteinnek képzeli magát megfojtja az ápolóját. A felügyelő helyszínelés közben kifaggatja az ott dolgozókat, s kiderül, hogy egy másik beteg – képzete szerint Newton, aki igazából Einstein, csak Newtonnak adja ki magát, hogy meg ne bántsa társát – korábban már megfojtotta az ápolóját az állólámpa zsinórjával. Az osztályon egyébként három beteget ápolnak: Einsteint, aki folyton hegedül, az iszákos Newtont és Möbiust, akinek látomásként megjelenik Salamon király. Dürrenmatt kifordított világában a végső tudományos kérdések megválaszolása után a végső erkölcsi kérdésekre keresik a válaszokat a tudósok. Bár maga az író szerint is „egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg képtelenség”...

A fizikusokat a Spirit Színházban Rozgonyi Ádám rendezésében mutatják be, aki 1998-ban Psota Irén szereplésével rendezte Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című előadást, s most újra a szerző darabja került kezei közé.

„Imádom Dürrenmattot, aki bölcs, távolságtartó, de szeretetteljes, humorral és gondolattal egyaránt remekül gazdálkodó szerző. A Fizikusok szarkasztikus hangvételű mű, ami a morál és az etika, a felelősségvállalás és a valódi lemondás kérdésköréről, vagyis a "nagy" kérdésekről szól. Ezek a teljesség igénye nélkül: az egyén, a tehetséges individuum lehetőségei és korlátai, a lemondás, az önfeláldozás végletes vállalása, a szeretet és szerelem, s az ezekről történő lemondás fájdalma, a hatalommal való visszaélés embert és jellemet átalakító pusztító ereje.A rendezői munkám fő célja, hogy ne veszítsük el a szerző bölcs és gunyoros humorát, egyszerűen szólaljanak meg a fentebb említett súlyos ügyek, s - ahol ennek helye van - gazdagon jelenjenek meg az érzelmek. Nevessen, sírjon, drukkoljon a néző, miközben szembesül azokkal a komoly kérdésekkel, amelyeket Dürrenmatt feszeget.” – meséli.