Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Tíz éves a Kultúrpart

Tíz éves a Kultúrpart

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2018. 01. 22.
Baby Queen - Solére himnusza az újrakezdéshez
2025-07-07 16:00:00

Solére friss szerzemény egyszerre kacér és mélyen személyes, és olyan erőt sugároz, ami a legnehezebb

Tűvel írt történetek – Elismerések a legszebb magyar hímzéseknek
2025-07-07 10:54:24

Rekordszámú alkotással zajlott le a 2025-ös Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat. A legszebb kézimunkák

Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában
2025-07-03 18:13:45

A magyar népzene különleges hangzása, a cimbalom egyedisége és a Cimbaliband szenvedélye ragadta magával a

A nyár ritmusai a BJC-ben
2025-07-02 08:17:33

A Budapest Jazz Club nyáron is gondoskodik arról, hogy a jazzrajongók ne maradjanak élmények nélkül.

további bejegyzések a szerzőtől »

2008. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján az alábbi írással indult el a kulturpart.hu.

Novák Péter sorait még mindig aktuálisnak érezzük, annak ellenére, hogy talán sikerült az elmúlt évtizedben valóban olyan oázissá válnunk,   „ahol töltekezni lehet a szellem energiáival”. A „Valahári” sivatag

Mi ez az egész? Mármint a kulturpart.hu. Vagy mi szeretne lenni végre-valahára?

Kezdjük az elején. Adam Smith, a modern közgazdaság – tudomány atyja, valamikor az ezerhétszázas évek második felében fogalmazott úgy, hogy a kapitalizmus azért a létező legjobb társadalmi forma, mert ott majd egyszer csak mindenkinek lesz elég, mindenből – már, ami a matériát illeti – és akkor végre jöhetnek a szellemi értékek, mind a záporeső… Hajrá!

Ne nevessünk, könyörgöm. Hiszen az idea kétségtelenül megkapó. Nem véletlenül ihletett megannyi gondolkodót az évszázadok során (valahol Marx és Engels is ezen ugródeszkáról szaltózott egy üres medencébe), annak ellenére, hogy jóslata mindannyiszor csak zavaros ígéret maradt.

Az ígéret szép szó. Tartsuk meg, mondom én, csináljunk úgy, mintha. Mi bajunk lehet? Még egy váratlan csalódás populációnk természetrajzát illetően? Ugyan kérem! Okozhatunk e még meglepetést egymásnak az elmúlt száz év magány tükrében?

Feltétlenül.

Fogyasztói társadalomban élünk, tehát a kultúrát is fogyasztjuk, amúgy kellően felhígulva, felületesen. A tartalomszolgáltató is vele hígul, szétfolyat, megreked a sörhabban, fecseg, hogy csak úgy hallgat a mély. Mér’?

Mer’. Mer’ ez van. A beígért nyolc óra szórakozást elmosta az individualizmus forradalma. Nem, egyáltalán nem nosztalgiázom. Természetesen az irányított szabadidő sem volt jó, csak másért nem.

De lássuk a jelen tényeit: havi bontásban hányszor voltál színházban, sorold fel a publikáló kortársírókat, dúdold el az utoljára hallott klasszikus dallamot? Hm? Nem időt álló válasz a „nincs rá pénz”, mert ha mélyen magunkba nézünk, ez nem feltétlenül igaz. Benne van a pakliban ez is, tudom, de azért…

A fent emlegetett tartalomszolgáltatók ugyanis – kritikusan fogalmazott felhígulásuk ellenére – mindent megtesznek. Lásztminit színházjegyekkel operálnak, kulináris pasaturnéval egybekötött, artisztikus hosszúhétvégére invitálnak, lemennek kutyába, hogy betedd a lábad a galériába, művészeti térfoglalással kedveskednek neked az utcán, és nem utolsó sorban, ingyen hozzáférhetőséget, információt, híradást biztosítanak a nagy büdös világhálon! Háló!

A Kultúrpartot a Valahári sivatag szegélyezi: afféle oázis lenne ez, ahol töltekezni lehet a szellem energiáival, és legalább „képben lenni”, ha már. Írók, rendezők, zenészek, mentális száműzöttek, filoszok és még egy asztrológus is publikál majd nálunk, akiket az elkövetkező hetekben ismerhetsz majd meg, akik sajátos, szubjektív módon igyekeznek tetten érni, dokumentálni a katarzist. Néha előadásokról írnak majd, néha „csak” a nézők cipőiről…

Nem kritikusok, nem megmondók, nem beszélő fejek, nem véleményvezérek, nem celebek, nem sztárok, nem hangosak. Barátok lehetnek, és ez jó.

Tehát okozhatunk egymásnak meglepetést! Feltétlenül!

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

  • Jön a III. Sukorói Tűzugró Fesztivál Jön a III. Sukorói Tűzugró Fesztivál
  • Magyar tehetségek is a reflektorfényben a Bartók Világversenyen Magyar tehetségek is a reflektorfényben a Bartók Világversenyen
  • Világsztárokkal és hazai ikonokkal búcsúzik a nyár Szegeden Világsztárokkal és hazai ikonokkal búcsúzik a nyár Szegeden
  • Az első amerikai űrhajósnő élete Az első amerikai űrhajósnő élete
  • A sztárok fotósa, a város fia – Szipál Márton előtt tiszteleg Debrecen A sztárok fotósa, a város fia – Szipál Márton előtt tiszteleg Debrecen

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr4313593887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard