Bognár Szilvia, Novák Péter és az Etnofon Zenei Társulás előadásában hallhatjuk március 9-én Nagy László énekelt verseit a Pesti Vigadóban.

A költő versei, bolgár és délszláv népköltési fordításai a 70-es évek elején szólaltak meg először énekelve. Bár tudjuk, hogy hajdan a vers és dallam egyszerre születtek, s csak később váltak el egymástól, úgy tűnik, a népzenei mozgalom ismét összehozta a két testvért. A Kaláka együttes, Sebő Ferenc, a Vízöntő és a Kolinda zenekarok munkássága jelentette ezen a téren a nagy áttörést. Énekelhető dallamaik legtöbbje akár népdal is lehetne.

Kiss Ferenc, a műsor Makovecz-díjas szerkesztője is gyakran muzsikált annak idején a Bolgár Kulturális Központ Nagy László és folklór estjein, autentikus népi hangszeres szólisták és énekesek bevonásával. Később – a költő tanácsára és közbenjárására – zenésztársaival tanulmányútra mehetett a Rodope misztikus hegyei közé, ahol a legenda szerint Orpheusz született. Ott, a Siroka Laka-i zeneiskolában ismerkedtek meg közelebbről a bolgár duda, tambura, gadulka, kaval és tapan használatával, valamint a népdalok archaikus éneklési technikáival. A régi repertoár azóta kiegészült délszláv szövegekkel és megzenésített Nagy László költeményekkel, és mára egész estés műsorrá terebélyesedett.

A Kultúrpart rádióadásában Novák Péter mesélt az Aranypénz-térdű szerető c. műsorról: