A XX. század kiemelkedő német drámaszerzője, Büchner klasszikusa, a Leonce és Léna újra színpadra kerül a Szkénében, a Nézőművészeti Kft. tolmácsolásában.

A XIX. század első felében fiatalon meghalt írózseni ezzel a művével lépett be a világirodalomba. Szatírának, paródiának, vagy akár filozófiai mélységű bohózatnak is tekinthető a Leonce és Léna. A darab meseszerű, látszólag könnyed formában foglalkozik az egyéni és társadalmi létezés alapvető kérdéseivel: kik vagyunk, miért élünk és hogyan. Fel kell-e adnunk szabadságunk, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, fel kell-e adnunk a szerelmet a családi életért, a gondolkodásunk függetlenségét azért, hogy az emberiség hasznos tagjai legyünk? A valóság és az álom, a legbensőbb énünk és a világban játszott szerepeink, sors és szabad akarat pólusai közötti erőtérben játszódik a darab.

„Egy mulatságos nevű, parányi ország tétlen királyfija elfut az államérdek diktálta kényszerházasság elől, hogy aztán némi bolyongás után, önszántából belefusson eredetileg kijelölt menyasszonya karjaiba. Ez a darab páratlan a komédia történetében, az üresjárat céltalan zakatolása ritkán kísér végig ilyen kitartóan vígjátéki mondatokat. A történet lényege valami iszonyú, fájdalmas, keserű diszharmónia, “melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség”. Ez a képtelenség voltaképpen a komédia tárgya. /Walkó György/

A Nézőművészeti Kft. immár másodízben dolgozik együtt Rába Roland rendezővel. A Leonce és Lénát akár a korábbi közös munka (Don Quijote) folytatásaként is felfoghatjuk. Hasonlóan meseszerű alapszituációból bontakozik ki a lényegi cselekmény, és hasonlóan álom és valóság mezsgyéjén játszódik a történet. A fókuszban azonban itt már a fiatalabb generáció áll. A szikár hatvanas “búsképű lovag” helyett egy fiatal, ereje teljében lévő, melankóliára hajlamos hős áll.

A Kiultúrpart rádióűsorában Bognár Éva beszélgetett az alkotókkal: