Március 14-én este a budapesti József Attila Színházban vendégszerepel a Nagyváradi Szigligeti Színház társulata A mizantróp című komédiával, melyet Novák Eszter állított színpadra.

Jean- Baptiste Poquelin, azaz Molière, az európai színházi kultúra máig ható, megkerülhetetlen géniusza 1666-ban, negyvennégy évesen írta kivételes remekművét, A mizantrópot, azaz Az embergyűlölőt. Mit jelent ez, lehet-e vegytisztán és általában gyűlölni az embert? Vajon az emberre vagy a társadalmi viselkedés-formákra, az álszentségre, a simulékonyságra, az őszintétlenségre haragszunk-e, amikor felfedezzük a bennünk élő mizantrópot? Molière főhőse Alceste is nehezen igazodik ki ezen, főképp hogy szerelme és barátsága a tét. Hatalmas vitában áll a körülötte lévő világgal, barátjával (a filantrópiát képviselő Philinttel), és talán elsősorban önmagával. Ez a vita éppen 350 éve tart — írók, színészek, színházrendezők és nézők milliói vesznek részt benne — és még nem dőlt el. Még azt is nehéz eldönteni, hogy nevessünk vagy inkább sírjunk rajta — illetve önmagunkon.

Molière A mizantróp című komédiáját Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője, Jászai-díjas rendező vitte színre.

Amikor egy színház előveszi A mizantrópot, abban reménykedik, hogy Molière géniuszának segítségével olyan előadást tud létrehozni, ami felrázza, gondolkodásra készteti szűkebb környezetét. Abban reménykedik, hogy a színház arra is van, hogy néha megpróbálja jobbá tenni a körülötte lévő világot. A mindenkori Mizantrópok szembesítenek minket bennünket simulékonyságunkkal, elnézésünkkel, kompromisszumkészségünkkel, magán- és társadalmi alkuinkkal.

Az előadás a Petri György-féle szövegváltozatot tiszteletben tartva, a huszonegyedik századi ember nyelvén fogalmazza újra a klasszikus komédia tanulságát, és mondja ki ítéletét az előadásban megidézett látszat-világ értékvesztettségéről.