Új kortárs drámát mutat be április 24-én a Trafó: Závada Péter a görög mitológiából ismert Amphitryon történetet értelmezi újra.

Ki vagyok, ha valaki más a szerepemet mesterien alakítva tökéletesen helyettesíthet? Hogyan tarthatok meg egy fogadalmat, ha észre sem veszem, hogy épp megszegem? Ha képes vagyok anélkül cselekedni, hogy tudatában lennék a cselekedeteimnek, bízhatok-e önmagamban? És egyáltalán: mi szükség rám, ha valaki nálam sokkal jobban játszik el engem?
Závada Péter drámája Amphitryon történetének újraértelmezésén keresztül az identitás alapvető kérdéseihez vezet el. A darab, mely most kerül először bemutatásra, nem csak a személyiség lebontásával, de a színházi keretek határainak feszegetésével is kísérletezik. Mettől meddig tart a színész szerepe, lehet-e egy játékos önmaga a színpadon, ki lehet-e kerülni a jellé válást?
A Je suis Amphitryonban megjelenik az eredeti történet hat szereplője: Amphitryon, Alkméné, Charis, Sosias, Jupiter és Merkúr, de nem éles határokkal bíró karakterek vannak a színen, hanem a történet által felvetett problémák kibontói, polifonikus szólamok, melyek olykor egymásba csúsznak és asszociatív módon ugrálnak időben és térben.

Omaha Beach, Saigon, Szarajevo, Belfast, 
Bagdad, Gáza, Tripoli, Kairo, Kiev, Aleppo, 
Idomeni. Hónapok óta a kanapén töltöm az éjszakát, 
mióta a szorongásaim kitúrtak az ágyból. Ösztrogén. 
Tesztoszteron. Kortizol. Dopamin. Szerotonin. 
Már a visszatérő rémálmaim is félnek elaludni, 
nehogy a valóságban találják magukat. Xanax, 
Rivotril, Prozac, Zoloft, Cipralex, Válium, Ambien. 
A sötétben maximumra csavarom a flashback-jeimet, 
mert egy ideje a fényüknél nyugodtabban alszom.

Az előadás egyik főszereplőjével, Bánfalvi Eszterrel Bognár Éva beszélgetett a Kultúrpart rádióműsorában: