Új bemutatóval zárja az évadot a Forte Társulat. A magyar színpadokon keveset játszott Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című fekete komédiát tűzték műsorra. 

1930-ban Az öngyilkost Moszkva két legjelentősebb színháza is próbálta, Mejerhold, illetve Stanyiszlavszkij rendezésében. A bemutatóra soha nem került sor. A Művész Színházba a teljes cenzúrabizottság kivonult: fogadásukra nagy büfét állítottak. Kaganovios megvádolta Erdmant, hogy szovjetellenes darabot írt. Erdman azonban egyre-másra csak azt hajtogatta mindenkinek: Ez életem legnagyszerűbb estéje… Micsoda fogadás! Ennyi enni-és innivaló együtt!  - Jurij Ljubimov 

Borzasztó következményei lehetnek, ha az ember életben akar maradni. Elég csak a hoppon maradt gyászoló tömegre gondolni. Lelketlenség. A szláv kultúra elemi tapasztalata sűrűsödik össze a múlt század húszas éveinek abszurd színdarabjában, Nyikolaj Erdman komédiájában. „Beleszerettem a hasamba elvtársak!” Mint egy felkiáltójel, úgy áll szemben az állástalan kispolgár a történelemmel. De mi sem rémisztőbb ennek a kis túlzással chaplini figurának, Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikovnak az élethelyzeteiben, mint az önzetlenségből, mások javára elkövetett öngyilkosságtól való félelem.

A Forte Társulat bemutatója nem arról beszél, hogy mi minden lehet a világon, hanem arról, ami van. Akárcsak Bulgakov, mikor a szovjethatalom humanizmusára és nagylelkűségére hivatkozva azt írja Sztálinnak, hogy élve el van temetve. 

Horváth Csabával a Forte Társulat vezetőjével Novák Péter beszélgetett a Kultúrpart rádióműsorában: