A hátrahagyott tárgyakból következtetni lehet az emlékeire, pontosabban: a tárgyak maguk az emlékek. 

„Furcsa jelenségeket észlelnek az Andrássy út és a Paulay Ede utca lakói. Az elmúlt napokban több bejelentés is érkezett a rendőrségre éjszakai, elviselhetetlen zajongásról, robbanásra és lövésekre emlékeztető hangokról, üvegcsörömpölésről, ami még a turistákat is megbotránkoztatta. A közös lakossági és rendőrségi nyomozás során a hangok forrását rendkívüli gyorsasággal, két nap alatt azonosították, világossá vált, hogy azok a föld alól jönnek. A nyomok a P60 lezárt, jelenleg üresen álló kiállítóterének bejáratához vezettek. A lakosság és a rendőrség tehetetlenül áll a bejárat előtt.

A szomszédos kocsma tulajdonosának, Gizi néninek vallomása és a szemtanúk beszámolói arra engednek következtetni, hogy a furcsa jelenségek mögött Lemuel Gulliver személye áll. Egy globális rejtéllyel állunk szemben. Az egykori hajóorvos ugyan feljegyzéseiben nem említi, de feltehetően a Nyihahák társadalmának megdöbbentő megismerése visszavezette a halhatatlanok szigetére, hogy eltanulja az örök élet praktikáit. A most 357 éves utazó a tárgyemlékezet mágiájával tartja életben magát: a varázslathoz üres és lezárt tereket kell elfoglalnia, hogy az emlékezetének töredékeit tárgyakká formálhassa és átmeneti rezidenciájában elrendezhesse őket. Az életben maradáshoz szüksége van arra, hogy az emlékeit a testén kívülre helyezze, hogy tisztábban lássa azokat. Gulliver állandóan úton van, egy-egy teret csak rövid időre foglal el. Felbukkanásáról világszerte hallhattunk már pletykákat, de emléktereibe tudomásunk szerint még soha senki sem tudott bejutni.”
 

A rejtélyes ügy hátteréről Lépold Zsanett mesélt a Kultúrpart rádióműsorában: