1918. augusztus 25-én született a zseniális amerikai zeneszerző, karmester és pedagógus. Első budapesti koncertje után a vállán vitte a közönség a szállodáig.
A Harvard Egyetemen tanult. Zenei képzését 1940-től a Tanglewood Zenei Központban folytatta. 1943-1944 között a New York-i Filharmonikusok másodkarmestere, majd 1957-től első amerikai vezetője volt. 1945-1948 között a New York Városi Szimfonikus Zenekar igazgatója volt. 1951-1956 között a Brandeins Egyetemen oktatott. A zenei művelődést szolgáló tévésorozatát több országban is nagy sikerrel közvetítették, forradalmasította a vezénylést, Bernstein óta egészen másképp dolgoznak a karmesterek.
Dirigensi karrierje 1943-ban egy bravúros beugrással indult: a huszonöt éves, ismeretlen Bernstein Bruno Walter karmester betegsége miatt néhány órás felkészülés után állt a New York-i Filharmonikusok élére, és leírhatatlan sikert aratott a Carnegie Hallban. Egy csapásra Amerika kedvence lett, a nagy zenekarok valósággal versengtek érte. Lelkesedése, átéléssel telt dirigálása, a belőle áradó zeneélvezet a nem zeneértő közönséget is magával ragadta. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, a zenekarral tizenkét éven át dolgozott, és a muzsikusok a Laureate Conductor címmel tisztelték meg.
Nem csak nagyszerű zenész, de legalább olyan jó oktató is volt, egész életében a zene népszerűsítésén dolgozott.
Délelőtti televíziós sorozatában az ifjúságnak tartott nagyon is élvezhető előadást művekről, zenei fogalmakról, zenészekről, este pedig koncerttermekben adta át magát és a zenét a közönségnek. Nem tett különbséget a populárisabb zenei irányzatok és a széles réteget kevésbé érdeklő komolyzene között, számára a zene volt a fontos, ám azt a legmagasabb szinten közvetítette.
Első budapesti vendégszereplésekor, 1948 májusában a Zeneakadémia félig sem telt meg, de az előadást közvetítette a rádió, aminek köszönhetően a szünet után már zsúfolt nézőtér fogadta. A közönség vállra emelve vitte vissza a szállodába, szavai szerint ez azután sohasem történt meg vele. 1985 nyarán Kaddish szimfóniáját vezényelte Budapesten az Európai Ifjúsági Zenekar élén. 1990 októberében orvosai tanácsára vonult vissza a dirigálástól: a gyertyát két végén égető Bernstein olykor egy hét alatt harminckilenc koncertet vállalt, napi száz cigarettát szívott el, és esténként még megivott egy üveg whiskyt. Tüdőtumorban halt meg 1990. október 14-én, New Yorkban. Halála után az olasz Musicalia folyóirat és a Leonard Bernstein Társaság Bernstein-díjat alapított a tehetséges fiatal zenészek kitüntetésére.
A zseniális művészről Presser Gábor egy gyönyörű dallal emlékezett meg:
