A szeptember 25-i évadnyitó koncerten a 20. századi magyar zene kiválóságainak egy-egy műve csendül fel a Müpában.

Elhangzik az erdélyi születésű Ligeti György Román concertoja, Bartók Béla I. zongoraversenye, melynek megszólaltatása a szerző szerint is igazi kihívás és Dohányi Ernő II. szimfóniája. 

Ligeti György huszonhat évesen egy romániai ösztöndíjnak köszönhetően a bukaresti Folklór Intézetben folytatott tanulmányokat. Ekkor tanulta meg a népdalok hallás utáni lejegyzését viaszhengerekre készített fonográffelvételek alapján. Ezekből született 1951-ben a Román concerto. "Nem minden eredeti román benne, van, amit én költöttem hozzá a falusi együttesek szellemében" - mondta a szerző. A darab az 1950-es évek elején éppen a falusi együttesek sajátos hangzásvilága miatt nem szólalhatott meg. Ligeti  is csak egy zenekari próbán hallhatta darabját, amelynek előadását azonban megtiltották, ugyanis túl modern volt a harmonizálása a korabeli magyarországi esztétikai elvekhez képest. „Az a fajta, gyakran „fals” és disszonanciákkal teli harmonizálás, ahogyan a falusi együttesek játszottak, helytelennek számított.”

Bartók Béla I. zongoraversenyének ősbemutatója 1927. július 1-jén volt Majna – Frankfurtban Wilhelm Furtwängler vezényletével és a szerző közreműködésével. Budapesten 1928. március 18-án került bemutatásra. A szólót akkor is Bartók játszotta, a Filharmóniai Társaság zenekarát Dohnányi Ernő vezényelte. Ebben a műben a zenekar és a zongora teljesen egyenrangú: szinte szünet nélkül, kéz a kézben vállalják a játékot, és osztoznak a motívumokon, átveszik egymás kezdeményezéseit. A mű megszólaltatásra csak azok képesek, akik nemcsak manuálisan, de vad temperamentummal tudják legyőzni a Bartók szerint is nagyon nehéz szólamot. Ilyen kvalitású művész az 1995-ös születésű Ránki Fülöp, aki 18 éves kora óta játssza Bartók I. zongoraversenyét. Kocsis Zoltán az egyik közös szereplésük kapcsán azt nyilatkozta róla, hogy „Fülöp a zeneirodalom legnehezebb, legigényesebb, technikailag a legnagyobb követelményeket támasztó darabjait játssza… talán Fülöpöt a legkönnyebb kísérni az összes eddigi szólistáim között". 

Dohnányi Ernő II. szimfóniájának első változatát a második világháború első éveiben, még Magyarországon komponálta. Később, már Floridában élve újra elővette és kétszer is átdolgozta, utolsó verziója három évvel a zeneszerző halála előtt, 1957-ben készült el. 

Az est karmestere a Liszt-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett Érdemes Művész, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója Hamar Zsolt.

„… Hálával tölt el bennünket, hogy az elmúlt évadban oly nagy számban és oly lelkesen támogattak bennünket, és egyre többen tisztelnek meg azzal, hogy meghallgatják a Nemzeti Filharmonikusok koncertjeit. […] Bízva abban, hogy kínálatunk elnyeri az Önök tetszését, és továbbra is üdvözölhetjük

Önöket hangversenyeinken, kívánok szép, zenei pillanatokban gazdag évadot mindannyiunknak!”