Nem csak a sok közös életrajzi elem köti össze a két nagy zeneszerzőt, hanem a nemzeti Filharmonikusok október 12-i koncertje. 

A műsorban szereplő két „B” betűs szerző sorsában közös, hogy gyermekéveik igen zűrös családi légkörben teltek, később kiváló zongoristák lettek, zömében Bécsben éltek és alkottak, sok magyar barátjuk volt, és leginkább a számukra elérhetetlen nőket tüntették ki szeretetteljes figyelmükkel; Beethoven férjezett, vagy társadalmilag magasan fölötte álló hölgyeket, Brahms pedig jótevőjének, Robert Schumannak az özvegyét. Brahms első nagyzenekari műve a d-moll zongoraverseny volt, melyet 1859-ben ő mutatott be, s melynek második tételéhez a következő ajánlást írta: „Benedictus, qui venit in nomine Domini.” (Áldott, aki jön az Úr nevében). Egyesek szerint Brahms ezzel az idézettel legfőbb mentorára, Schumannra emlékeztetett, mások szerint viszont csak a lassú tétel légkörét kívánta érzékeltetni. A műsort záró Beethoven szimfónia Schumann szerint olyan, mint valami karcsú görög lány két északi óriás szomszédja [„Eroica” és a „Sors” szimfónia] között. A műsorban közreműködő Simon Trpceski (1979) zongoraművészt 2011-ben elsőként tüntették ki hazájában a Macedónia Nemzeti Művésze címmel.