Várdai István és Bertrand de Billy lép fel a Nemzeti Filharmonikusokkal október 4-én a Müpában.

Napjaink egyik legjelentősebb dirigense érkezik a Nemzeti Filharmonikusokhoz október 4-én a Müpába. Az est során francia zeneszerzők egy-egy műve csendül fel. Elhangzik Fauré Cantique de Jean Racine  és a Pavane, majd Henri Dutilleux ritkán játszott Csellóversenye a világ legkeresettebb gordonkaművészével, Várdai Istvánnal. A programot Ravel katartikus befejezéssel megkoronázott balettje zárja, a Daphnis és Chloé. A hangversenyen közreműködik a Nemzeti Énekkar (karigazgató Somos Csaba). A koncertet a Párizsban született, a Nemzeti Filharmonikusokhoz rendszeresen visszajáró dirigens, Bertrand de Billy vezényli. 

Fauré (1845–1924) meglepően koraérett, briliáns zeneszerző volt. Tizenéves korának végére már kiforrott teljesen egyéni, senkiével sem összetéveszthető a zenei stílusa. Ennek egyik bizonyítéka az 1865-ben komponált, alig valamivel több, mint ötperces Cantique de Jean Racine. Fauré a mű keletkezése idején a párizsi École  Niedermeyerben Camille Saint-Saënsnál tanult zeneszerzést. A kompozíciót benevezte az intézmény zeneszerzői versenyére, és el is nyerte vele az első díjat. A siker további egyházi művek komponálására ösztönözte az akkor még mindössze húszesztendős zeneszerzőt, aki később a párizsi Madeleine templom orgonistája és zenei vezetője lett. 

Az idős korában Ravelt is támogató zeneszerző másik gyöngyszeme a boldog békeidők eleganciájával elbűvölő Pavane, amely szintén különleges változatban, ezúttal láthatatlan kórussal kibővítve hangzik el. A pavane méltóságteljes 16. századi udvari tánc volt, amely vélhetően Itáliából került az ibériai félszigetre. A tömör, mindössze néhány perces darab eleganciája tökéletes példája annak, hogy a zeneszerző miként volt képes zenei ötleteit a legcsiszoltabb miniatűr formákba sűríteni.

Az est másik nagy dobása a 20. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerzője, Henri Dutilleux gordonkaversenye (Tout un monde Lointain), amelyet a nemzetközi zenei életben is kiemelkedő művészként számon tartott Várdai István tolmácsol. Várdai 2018. őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Kunst) professzora, és a Nemzeti Filharmonikusok 2018-2019-es évadának rezidens művésze, ami azt jelenti, hogy az évad során többször is fellép az együttessel.  

Dutilleux csellóversenyét 1970-ben az Aix-en Provence-ban mutatták be  Msztyiszlav Rosztropovics orosz gordonkaművésszel. A mű címe, a Tout un monde Lointain..., Baudelaire A romlás virágai című kötetének Spleen és Ideál című ciklusában megjelent A haj című verséből származik. A romlás virágaiból eredetileg egy balettet tervezett Roland Petit balettigazgató-koreográfus, aki ily módon közvetve járult hozzá a Tout un monde lointain... keletkezéséhez. A zeneszerzőt ugyanis kevéssé győzte meg a balett terve, viszont fantáziáját megragadta az ötlet, hogy Baudelaire költeményeire komponáljon. 

Bertrand de Billy főleg operákat vezényel, de koncerttermi művekben is jó szolgálatot tesz a kiváló dramaturgiai és drámai érzék, főleg az olyan nagyszabású kompozíciókban, mint amilyen Ravel katartikus befejezéssel megkoronázott balettje, a Daphnis és Chloé. Az ókori történetet felidéző balett cselekménye Leszbosz szigetén játszódik; főszereplői egy pásztor és egy pásztorlány. A fordulatos cselekményben szerelmi vetélkedés, érzéki csábítás, Chloé kalózok általi elrablása, isteni közbeavatkozás, madárcsicsergéssel köszöntött napfelkelte, Pán isten és Syrinx nimfa történetének felelevenítése is szerepel, s a happy enddel befejeződő történet féktelen táncjelenettel ér véget.