Az Alias kemény borítós, durva nyelvezetű neo-noir képregény, nem mellesleg pedig a Marvel és a Netflix méltán elismert Jessica Jones-sorozatának ihletője.
Sztreccsgatyás, jelmezes cserkészfiúk és példamutató álarcos lányok. Az erőszakos fellépést gyerekbarát keretek között tartva győzedelmeskednek teátrális ellenfeleik felett, akik a végül bosszút esküdve kuksolnak a rács mögött. Mind ismerjük a szuperhős-képregényeket sújtó sztereotípiákat. A Marvel Comics 2001-ben a MAX alkiadó létrehozásával sokat tett azért, hogy ezek a felületes elképzelések visszaszoruljanak a köztudatban. A Marvel-univerzumban játszódó, ám az átlagsztoriknál jóval vulgárisabb, explicitebb módon erőszakos és a szexualitással sem spóroló történetek első jeles képviselője a Jessica Jones karakterét bemutató Alias volt.
A Fumax Kiadó jóvoltából végre a magyar olvasók is közelebbről megismerhetik ezt a piszkos nyelvezetű, komor hangulatú képregénycsodát, amelyben ugyanúgy nem tabu a dohányzás és az alkoholizmus, ahogy a homoszexualitást és a brutális vérfürdőt is megtűri a nyomdafesték.
A nagy alakú, lenyűgözően igényes gyűjteményes kötet a sorozat első kilenc részét tartalmazza. A cselekmény Jessica Jones-t különleges képességekkel rendelkező, de egykori szuperhős-ambícióiból kiábrándult magánnyomozóként festi le. Miután egy kétségbeesett nő felbéreli, hogy találja meg elveszett testvérét, Jessica egyik pillanatról a másikra kelepcében találja magát. Akaratán kívül leleplezi az egyik leghíresebb amerikai szuperhős titkos személyazonosságát, nem sokkal később pedig kegyetlen gyilkosság gyanúsítottjává és egy bonyolult politikai cselszövés kulcsfigurájává válik.
Durva káromkodás zeng a képregény paneljeiről már rögtön az első oldalon, majd egy önmagából kikelt ügyfél repül keresztül az Alias nyomozóiroda bejárati ajtaján. Ez egy ilyen történet. De nem kell megijedni, mert az újévezredi Marvel-éra egyik legjelentősebb írója, Brian Michael Bendis végig önkényességtől mentesen, hiteles, emberközeli tálalásban mutatja meg a népszerű képregényvilág azon részletét, amelyet az olvasók és a szerzők évtizedeken át nem vettek észre, mert a Bosszú Angyalai vagy a Fantasztikus Négyes épp aktuális, nagyívű csatái elterelték a figyelmüket. Most viszont nincs menekvés: a cigarettafüst felkúszik az orrunkba, érezzük a részeg szerencsétlenek kinyúlt atlétájára száradt hányás szagát, a vértől átnedvesedett beton pedig sikamlóssá válik a lábaink alatt. Ez nem szuperhőstörténet. Ez egy szuperhősök által is lakott világban játszódó, kőkemény bűnügyi sztori, hamisítatlan noir-atmoszférával és az emberi esendőség kendőzetlen bemutatásával.
Az Alias olyan, mintha a platóni ideatan képregénybe oltott allegóriája lenne. Mintha a tökéletes, ideális eszmék síkját képviselő, amerikai zászló előtt tisztelgő, modellalkatú szuperhősök palettájáról hirtelenjében letaszíttattunk volna az anyagi valóság sötét szintjére. Itt az ideák, emberek és társadalmi jelenségek tökéletlen és teljes egészében megjavíthatatlan verziói fetrengenek félrészegen, tüdőrákgyanúsan, elveszve az önsajnáltatás és az elfojtott feszültség útvesztőiben. Akik először vették kezükbe a MAX által kiadott, felnőtt közönségnek szóló Jessica Jones-históriát, azt gondolhatták: "Hazudtak nekünk. Annyi éven át azt hittük, hogy a szuperhősök világa csak játék és mese, de most szembesültünk a kegyetlen valósággal." Ez a feltevés nyilván kisarkított, hiszen korábban is megfordultak a Marvelnél sötétebb tónusú sztorik, mint például a Kraven utolsó vadászata, de mégis csak a MAX és az Alias jelentette az igazán explicit változást, vagy a forradalmat, ahogy azt a kötetben olvasható előszavában Jeph Loeb is írja.
Ahhoz, hogy ez a felnőttes vonásokkal megszerkesztett sztori igazán ütni tudjon, autentikus illusztrációk szükségesek. A kötetet lapozgatva úgy érezhetjük, hogy erre a feladatra keresve se találhattak volna Michael Gaydosnál jobb embert. A klasszikus film noir művekben is fontos összetevőként volt jelent a kontrasztos fekete-fehér fényképezés, és bizony a neo-noir hangulattal operáló képregényben is az élmény felét adják a többnyire fekete, szürke, piszkos-vörös és sötétbarna színárnyalatokkal feltöltött, detektívmagazin beütésű rajzok. Gaydos képei és Bendis története úgy állnak össze, mint két félőrült, de zseniális táncos, akik a kocsmafüsttől elhomályosult holdfényben lejtik anarchiába hajló, de valahol a mélyen mégis felfedezhető mintázatot rejtő világszámukat.
A mára kultikus karakterré vált Jessica Jones bemutatkozó története benyújtja a foglalót a képregényrajongók könyvespolcának egyik kiemelt helyére. Az Alias egyfelől mérföldkő a szuperhős-képregények történetében, hiszen színes ködfelhő nélkül, kegyetlenül emberien ábrázolja az álarcosok világát, másfelől pedig elsőosztályú detektívtörténet és remek karakterdráma. Hamar el lehet veszni benne.
