A brit sztárcsellista közreműködésével ad koncertet a Concerto Budapest január 12-én a Zeneakadémián.

„Anyám zongorázott, a legidősebb nővérem is, de ő brácsázni akart, a középső nővérem és az apám hegedült, szóval hiányzott egy csellista.” Egyik interjújában így érzékeltette pálya- és hangszerválasztásának kézenfekvő voltát Steven Isserlis, aki ezt is még ezt is hozzátette idézett szavaihoz: „A kamarazene volt a mi általános iskolánk.” A zenei ismeretterjesztőnek is nagyszerű brit vonósművész Keller András meghívására két koncerten is fellép majd, s először Camille Saint-Saëns I. (a-moll) csellóversenyét fogja eljátszani: az 1872-es évben komponált versenymű egyik kortárs etalonfelvétele ugyancsak Isserlis szólóját őrzi. „Egy alkalommal szomorú hangulatban értem haza; az járt a fejemben, hogy a Mester már nem élhet sokáig. Ekkor jutott eszembe a cisz-moll Adagio.” Visszatekintve Anton Bruckner értelmezte ekképp VII. szimfóniájának leghíresebb részletét: az Adagio keletkezését ilyesformán összekapcsolva a csodált Wagner közelgő halálával. Az izgalmas programú koncert nyitószáma, a Hymne au Saint-Sacrement pedig szerencsére kétszer is Messiaen „eszébe jutott”, hiszen az 1932-ben komponált mű a II. világháború éveiben elveszett, és a zeneszerző utóbb emlékezetből rekonstruálta azt.