Vannak azok, akikkel nem találkozunk – vagy azért, mert soha nem lesz közünk ahhoz a világhoz, amiben ők élnek, vagy azért, mert ha találkozunk is, sosem fogjuk megtudni, mi történt velük.

Van a törvény, ami szerint a prostituált maga is elkövető, és ami nem nagyon tud mit kezdeni jelen állás szerint a fiatalkori prostitúcióval.

Vannak azok az emberek, akiknek egy olyan rendszerben kell dolgozniuk, ami sokszor nagyon nehézkesen működik, amiben sokszor több a felmerülő kérdés, mint a meglévő válasz, és akik pontosan tudják hol vannak a kiskapuk, mégsem tudják betömni őket, mert kötve van a kezük – és még így is gyakran emberfeletti küzdelmet folytatnak olyanokért, akikről mások lemondtak, vagy épp vadásznak rájuk.

Vannak olyan emberek is, akik ennek ellenére hozzá mernek nyúlni a témához és előadást csinálnak belőle: a KV Társulat és a Láthatáron Csoport közös előadása, a Kiállok érted című darab ilyen. Az előadást főként gyerekotthonokban, a legveszélyeztetettebb csoportnak játsszák, Sunny és Kitty története ugyanis a fiatalkorú prostitúcióról szól.

A két lány egy vonaton utazik, Hollandiába tartanak: az utazás során mesélnek egymásnak Marlenkáról, egy cigánylányról, akit jól megszorongatott az ördög, igencsak átvert a táltos paripán érkező szerelmes herceg, és a végén menekülnie kellett – és a mese mögött lassan kibontakozik kettejük igazi története is, ami minden, csak nem tündérmese.

A Névtelen Utak Alapítvány támogatta az előadás létrejöttét és az alkotók felkészülését a témában, az előadás szakértők és szakemberek bevonásával készült, és olyan lányok igaz történeteinek tanulmányozásával, akiket gyermekotthonokból szöktettek meg, hogy később külföldön prostitúcióra kényszerítsék őket. A téma nehéz, a rendszer több sebből vérzik, az áldozatokat nem egyszerű felkutatni, szóra bírni, rávenni az együttműködésre – a gyógyulás és a félig-meddig normális életbe való visszatérés pedig rettenetesen hosszú.

De ez a téma mégis olyan, amiről beszélni kell és amit láthatóvá kell tenni, mert létezik. A produkciónak pedig nemrég egy sokéves álma vált valóra, amikor meghívást kaptak a BRFK Teve utcai épületébe, ahol rendőröknek is előadhatták a darabot – ők ugyanis nagyon fontos részét képezik a történeteknek, sokszor mégis kevés eszköz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy tegyenek valamit.

A társulat február 22-én, az Áldozatok világnapja alkalmából tarthatta meg a rendhagyó előadást, ami után még egy rövid, de igen hasznosnak bizonyuló beszélgetést is tarthattak a rendőrökkel.

Hogy mi motiválja a színészeket és az alkotókat? Ahogy valaki egyre mélyebbre ássa magát a témában és egyre árnyaltabban látja a közvélemény számára sokszor homályos képet, egyre nagyobb igényét érzi annak, hogy tegyen valamit. Adott esetben azoknak az eszközöknek a felhasználásával, amiket birtokol. Nem titok, sőt: nagyon is nyilvánvaló, hogy a produkcióban résztvevő minden ember számára a darab egy igazi szívügy. Fontos, hogy elmeséljék ezt a történetet újra és újra – bár ettől az, hogy érzelmileg mennyire megterhelő tud lenni, egy jottányit sem lesz könnyebb.

A számos drámapedagógiai eszközt használó darab legközelebb március 21-én lesz látható a Stúdió K színhában – az előadásra támogatói jegyek is válthatóak, amelyek segítségével még több gyerekotthonba eljuthat az előadás.