A Sleeping Beauty Project alapgondolata a Csipkerózsika-meséből indul ki, és a történetből fakadóan három nagy témával foglalkozik: Halál, Mese, Hétköznapok.

Az előadás nézője egy élményközpontú esemény résztvevője, amelyet adott esetben ő maga működtet.

A táncelőadás egy olyan eseményt kíván életre hívni, amely a képzőművészet, közösségi aktivitások, workshop, színház, happening lehetőségeit ötvözi. Az alkotók a hétköznapi élet természetes jelenségeinek tematizálása által igyekeznek összetett tartalmakat kibontani, melyek segítségével önmagunkkal szembesülhetünk a mindennapi élet, a pihenés, az álom, a halál és az identitás tereiben. Ez a játék vagy koreográfia a színház üres terében zajlik szinte önmagukra hagyva a nézőket, akiket egy hang vezérel, és aktivitásra késztet.

 „Az előadás végig a blöff, a vicc és a komolyság vékony jegén táncol. Ez a színház ugyanis, mint általában a jó kortárs színház, ahol mindig van rizikófaktor - nemcsak abból áll amit látunk és érzékelünk, hanem amilyenek a reakcióink, amennyire engedjük vagy nem engedjük magunkat befolyásolni, (meg)vezetni a darab során. Csak akkor eszmélünk, hogy valamiben voltunk, amikor az utazás egyszer csak véget ér és megérkeztünk. Egyedül és együtt egy új valamiben.”- Králl Csaba

„Koreográfia, játék, audiovizuális terror, interakció, tréning és happening kellemes keveredése az előadás. Sokkal inkább magunk gyónunk magunknak, mintsem az alkotó lelkének kivetülésére figyelnénk. Annyi szóló, ahány néző és boldogan élünk, míg meg nem halunk.”- Sisso