Az Év alkotójának választott Sághy Alexandra Három nővér koreográfiája látható május 23-án a Nemzeti Táncszínházban.

Április 29-én, a tánc világnapján a Magyar Táncművészek Szövetsége Sághy Alexandrát, a  Budapest Táncszínház művészeti vezetőjét választotta az év legjobb alkotójának, a 2018-ban bemutatott Három nővér című kortárs táncelőadásáért.

Az 1991-ben Földi Béla által alapított Budapest Táncszínház repertoárjában már korábban is megjelentek a klasszikus világirodalmi művek táncszínházi adaptációi. A Száz év magányés a Kislányom Anne Frank című darabok sikerét követően az együttes Csehov drámájának non-verbális átdolgozását a koreográfus, Sághy Alexandra vitte színpadra. A bemutatót követően a darabról megjelent kritikák szerint képvilágában érzékien gazdag, egyéni, s egyben lecsupaszítja és mélyebbre és a Három nővér történetében. A nézők legközelebb az előadást május 15-én láthatják Tatabányán, illetve Budapesten május 23-án a Nemzeti Táncszínház új épületében a Millenárison.

A három nővér, a magány, a megalkuvás, a reménytelenség, a kilátástalanság, a várakozás, a nihilből való kitörés, a jobb lét utáni sóvárgás témája, melyben a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő vágyakozás jelenik meg. A három nővér szereplői jellegzetes csehovi hősök; az élet elhibázott, az eszményeket, a célokat az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató emberek, akiket közös szellemiség tart össze. Filozofálgatásaik állandó tárgya az eszményített múlt és a távoli jövőbe vetett hit. A jelen pillanat rosszul megélése és a nosztalgikus vágyakozás egy idealizált gyermekkor iránt vezet ahhoz, hogy az elérhetetlen jövőt fürkészik a boldogságuk megtalálásáért.

Egy sors vagy három különböző életút? Egy karakter ábrándozása vagy a mindannyiunkból kiszabadulni vágyó lélek menekülése a hétköznapok realitásából? Álmaink, reményeink, melyek tettek, tenni akarás hiányában vissza visszatérő fásult gondolatokká korcsosulnak, ezzel megfosztva magunkat a jelenben rejlő boldogság felismerésének, megélésének lehetőségétől. Az önmagunk által teremtett gondolatok, melyek önsajnálattal vannak mélyen átitatva kiábrándult közönybe süllyesztenek. A „jobb élet” iránti kiolthatatlan vágyakozás motívuma, olyan örök téma mely időről időre újra megjelenik ezzel emelve Csehov drámáját a kortalanok közé.

Vágyainkba zárva….

Sághy Alexandrával Kalmár András beszélgetett május 15-én a Kultúrpart Trend FM-en futó rádióműsorában: