Végre magyarul is olvasható Alan Moore és Eddie Campbell A pokolból című műve, amely a képregényműfaj valaha volt egyik legérettebb képviselője.
London, az 1880-as évek végén. Építészeti hagyományok dicső örökségeként magasodó templomok, elegáns úriemberek, flancos lovaskocsik és jól szervezett rendőrség. Ám a precizitás és kifelé mutatott önbizalom színfalai mögött a kegyetlenség poklának legmélyebb bugyrai csapnak fel. A királyi család egyik tagja meggondolatlan döntést hoz, így még a korábbinál is nagyobb nyomorúság jut osztályrészül Whitechapel szegénynegyede számára. Hamarosan halott prostituáltak maradványai kerülnek elő az omladozó falak közül, és a máskor pajzán kuncogásokat rettegéssel átitatott suttogás váltja fel. "Hasfelmetsző Jack", száll a szélben. És ha a londoni szegények tudnák, hogy a félelmetes név mögött milyen sokrétű összeesküvés húzódik meg, nem csupán saját életüket, hanem az egész emberiség becsületét is féltenék.
Alan Moore az egyik legnagyobb hatású képregényíró, aki sokat tett azért, hogy az illusztrált novellák műfaja a huszadik század során ponyvának bélyegzett, olcsú szórakoztatási formából az egyik legösszetettebb médiummá és művészeti ággá váljon. Moore fantáziája legalább olyan tartalmas, mint amilyen hosszú a szakálla, és ezt megkerülhetetlen mesterművek során át igazolta: a Watchmenben szuperhősökkel személyesítette meg a társadalom bűneit, A gyilkos tréfában megmutatta Batman számára Joker kroábban ismeretlen oldalát, a Swamp Thing-hez írt lenyűgöző fejezeteiben újraértelmezte a horror zsánerét, és elképzelte, hogy mit mondana nekünk az anyatermészet, ha tudna beszélni, a V mint vérbosszú lapjain pedig politikai véleményt fogalmazott meg, miközben sötét jövőt festett Anglia számára.
Egyik legfontosabb művében, a Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhetően már a magyar olvasók számára is elérhető, A pokolból című alkotásban szintén utóbbi vonal figyelhető meg, ám ezúttal a tizenkilencedik századi gyilkosságsorozat mögött nem csak politikai szereplők bújnak meg. A tudomány és a média képviselői ugyanannyira bűnösek a vérontásban. A pokolból, vagy elterjedtebb eredeti címén a From Hell nem valamelyik nagyobb kiadó égisze alatt jelent meg, és a történetmesélésben felfedezhető alkotói hozzáálláson érezhető is, hogy Moore-t nem kötik szigorú szabályok, nagyobb céges elvek vagy oldalszámbeli szabványok. Ennek megfelelően a nagy író nem átall bátran terjengeni, és az így közel hatszáz oldalasra nyúló kötet a szerző Hasfelmetsző Jack kapcsán megfogalmazott összes, vagy majdnem összes gondolatát tartalmazza.
A bő lére eresztett terjedelem azonban csak elvétve tűnik indokolatlannak. A bőséges oldalszámra ugyanis szükség van ahhoz, hogy Alan Moore egyaránt kifejthesse az emberi elméről, a gyilkosság filozófiájáról és a társadalompolitikai összefüggésekről alkotott elméleteit. Kirobbanóan erős gondolatait valós történelmi szereplők írói szabadsággal újragondolt manifesztációinak szájába adja: Sir William Gull, a királynő orvosa egyszerre tetszeleg a téridőtől függetlenül létező, nagy igazságok misztikus ismerőjeként és fokozatosan megtébolyodó, szociopátiába hajló szerencsétlenként. Eközben a másik sarokban Fredderick Abberline klasszikus, a kiégés határára sodródó rendőrfiguraként oldalról oldalra egyre jobban megérti, hogy a szociológiát és a történelmet a háttérből irányító nagy tervezőkkel szemben semmilyen hatóság nem képes őt kellő hatalommal felruházni.
A megjelenített szereplők nem csupán a karakterdráma keretei között, hanem számos egyéb tudományterület dimenziójában is górcső alá kerülnek. Alan Moore alaposan, nagyfokú precizitással, intelligensen, vélhetően temérdek kutatómunkát követően tárja elénk mindazt a teroetikus és történelmi hátteret, amely hatással van erre a komor vízióként, rendkívül negatív kisugárzással felrajzolt Londonra. A város utcáin keresztülhajtó William Gull vagy két tucat oldalon át fejti ki a város művészettörténeti jelentőségét, Hasfelmetsző Jack gyilkosságai anatómiai pontossággal mennek végbe, a történetben fontos szerepet játszó szabadkűművesek mögött sokrétű mitológiai színfal húzódik, miközben a komplett képregény tulajdonképpen egy megoldatlan, híres gyilkosságsorozat átfogó kriminológiai tanulmányaként érvényesül.
Igazán jó tanulmányként a A pokolból az érzékletes illusztrációkkal válik teljessé. Alan Moore-nak egész pályafutása során szerencséje volt a rajzolókkal, ám mindannyiuk közül talán Eddie Campbell az, aki a legjobban megértette a szakállas bölcs észjárását. A művész rajzai legalább annyira fajsúlyosak és naturálisak, mint az író gondolatai. Nem véletlenül a szövegdobozoktól mentes, néma panelekkben megjelenő képsorok a kötet leghatásosabb szegmensei. Ezek ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy a részletesen kidolgozott ceruzarajz és az elragadó árnyékolástechnika nagyítóján keresztül felfedezzük azt a megszemélyesíthetetlen, univerzális gonoszt, amelyről a képregény készítői prédikálnak. Szemünk felnyitása érdekében Campbell nem finomkodik. Az emberi lényben megbújó erőszakot és a gyilkosság aktusának kegyetlenségét a lehető leghitelesebben, gyakorta egyenesen sokkolóan mutatja be. És igen, minden halál megrázóbb így, színek nélkül, a gyász és a sallangmentesség fekete-fehérjébe öltöztetve.
Alan Moore és Eddie Campbell alkotása még a legjobb képregények között is egyedülállóan intelligens és rátermett. Minden képkockája tartogat kisebb-nagyobb, felvilágosító gondolatokat a világról, a társadalomról és az emberekről, akik azt hiszik, hogy saját sorsuk kovácsai, ám valójában csak hörcsögök a mókuskerékben és disznók a vágóhídón. Mindezt csak maroknyian fogja fel az 1880-as évek Londonjában. Sir William Gull viszont pontosan érti, hogy habár otthonunkat Földnek nevezzük, ösztöneink egészen máshonnan, a pokolból származnak.
