Június elején az évadban utoljára látható az Ádám almái a Radnóti Színház művészeinek előadásában. A rendezővel, Szikszai Rémusszal a darabról és közelgő indonéz kalandjáról beszélgettünk.

Az Ádám almái színpadi változata Anders Thomas Jensen azonos című dán-német filmje alapján készült, amit 2005-ben nagy sikerrel játszottak a magyar mozik, 2006-ban pedig az Európai Filmakadémia díjára jelölték. Anders Thomas Jensen a forgatókönyv írásakor a Bibliából ismert Jób könyvéből indult ki, annak témáit járta körül. A bibliai történetben Jób igaz és istenfélő emberként él, majd egy napon Isten – a Sátánnak demonstrálandó – próbára teszi őt, és csapásokkal sújtja: Jób elveszti a vagyonát, gyermekeit, testét pedig betegségek pusztítják. Ő viszont kitart a bajban is: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,21)

Az elkötelezett pap, Ivan gyülekezetében mindenkinek megvan a maga „hasznos” és pozitív életcélja. A nyáj tagjai börtönviselt közmunkások: az alkoholista, bukott teniszező Gunnar, a kútrabló Khalid, a haláltábort megjár Paul, akiket Ivan igyekszik jó pásztorként terelni. Ivan nem akar tudomást venni életének baljós, traumatikus eseményeiről. Ebbe a közösségbe érkezik a neonáci Adam, aki azt a feladatot választja, hogy süssön egy almás pitét. Ám mit lehet tenni, ha a kezdetben bő termést hozó almafát furcsa és nyugtalanító csapások érik? Egy almás pitén bukik meg az isteni világrend? Ivan és Adam küzd a maga igazáért, harcolnak, hogy a bennük levő Jó legyőzze a Rosszat. Ennek a párharcnak a példázata ez a fekete-komédia, tele abszurd helyzetekkel, komikus, keserű és megindító pillanatokkal.