A kanadai zenekar harmadik, Morbid Stuff névre keresztelt albuma eddigi legmérgesebbjük – és legletargikusabbjuk.
"I was bored as fuck / Sitting around and thinking all this morbid stuff / Like if anyone I’ve slept with is dead" - így kezdődik az album első dala, a címadó Morbid Stuff, amiben a narrátor (csak úgy mellékesen) vall a haldokláshoz így vagy úgy kötődő, obszesszív gondolatairól, ami a lemezen természetesen újra és újra felbukkan még. Szóval már rögtön az albumnyitóval belevág minket a PUP abba a világba, ahol egy egyszerű összefutás a szupermarketben az exszel percek alatt egzisztenciális krízisbe és vad világvégéről fantáziálgatásba csap át.
Dehát a pop punk meg az emo, meg az újra és újra felelevenített, jelenleg is reneszánszát élő, egymáshoz egyébként nagyon közel álló két műfaj bármilyen vegyítése mindig erről szólt. Impresszív gitártémák, csontbavágóan őszinte és érzékeny dalszövegek, refrének, amelyeket bármelyik, kis klubban rendezett koncerten teljes szívéből ordítja vissza a zenekarra a közönség. Ezek a műfajok mindig az érzelemtől túlcsorduló kívülállóké voltak.
Az album első dala, a Morbid Stuff a legjobban sikerült a lemezen: egyrészt a legslágeresebb, másrészt amikor a befejező, akusztikus fél percben Stefan Babcock azt énekli, hogy I still dream about you time and time again / While I've been sleeping in somebody else's bed / And as my body aged, the feeling, it never did, ott már-már American Football-szintre tekeredik az érzelemmérő. A Kids Babock bevallása szerint "arról szól, amikor megtalálod azt az egyetlen embert ezen a bolygón, aki pont annyira el van baszva mint te, és akkor egy kicsit kevésbé tűnik üresnek a világ - de csak egy kicsit." A Free At Last refrénjében azért szól be magának a narrátor, hogy ne romanticizálja a saját szomorúságát (depresszióját), mert attól nem lesz különleges; a See You At Your Funeral narrátorát találja az az ominózus krízis a szupermarketben; a Scorpion Hill főszereplője az említett dombon ülve néz végig a városon, majd a saját, szétesőfélben lévő életén. A Bloody Mary, Kate and Ashley egy rossz trip megzenésítve (meg egy rossz szóvicc is), a Bare Hands pedig a kihasználtság balladája.
A Morbid Stuff tele van félig-jó dalokkal, még az a nyersség is megvan bennük, ami miatt az előző, The Dream Is Over című PUP lemezt olyan jó volt - de attól még viszonylag felejthetővé a Morbid Stuff. Hiszen attól senki sem lesz különleges, hogy szomorú.
