Hogyan volt képes Mozart a bachi elmélyültséget beethoveni drámaisággal keverni? November 24-én, a BMC-ben erre a titokra is fény derül.

Idén is folytatódik Csalog Gábor Dialógusok (a) zenével című sorozata a BMC-ben, amelyben nemcsak a számára legkedvesebb zeneszerzőket és műveiket hívja párbeszédre, hanem Fazekas Gergely zenetörténészt is, akivel az egyes koncertek első felében beszélget majd a szünet után elhangzó kompozíciókról. A dialógusok további résztvevői: Wolfgang Amadeus Mozart, orosz zeneszerzők öt nemzedéke, valamint tánczenék komponistái Bachtól Stravinskyig.

„Csak a derű óráit számolom” – kezdi Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben című versét, amivel Mozart fogadtatástörténetének több mint 150 éves hagyományához kapcsolódik. A „salzburgi csoda”, ahogy apja, Leopold nevezte, hosszú időn át a derű, a harmónia, a felhőtlen árkádiai világ zeneszerzőjeként élt a köztudatban. Vitathatatlan, hogy végtelenül gazdag zenei személyiségének ez is meghatározó oldala, a Don Giovanni sötét színei, a Requiem megrázó karakterei, a nagy vonósnégyesek transzcendens vonásai azonban egészen más tájakra vezetik a hallgatót. A koncerten három különálló tétel – a melankolikus a-moll rondó, a sokszínű és elvont D-dúr menüett, valamint a tragikus h-moll adagio – mellett a drámai a-moll szonáta lesz hallható, a beszélgetésben pedig szóba kerül majd, hogy miként volt képes Mozart a bachi elmélyültséget beethoveni drámaisággal keverni, s hogy a felszíni derű mögött a mélység milyen végtelen távlatai nyílnak a mozarti univerzumban.