A Nemzeti Filharmonikusok december 15-i cseh estjén kiderül, hogy Smetana nem az egyetlen, aki maradandót alkotott.

Népszerű, közismert művek mellett egy ritkaságot is kínál a cseh muzsikának szentelt este. Ha volna komolyzenei slágerlista, Smetana Moldvája bizonyára ott szerepelne az élmezőnyben. Fő melódiája mélyen belevésődik az emlékezetbe, önkéntelenül is dúdolásra késztet. De az a dallam is napokig-hetekig kísérti a hallgatót, amely Dvořák 8. szimfóniájának harmadik tételében tűnik fel. Keserédes keringőnek mondanánk, jóllehet a szerző nem 3/4-ben, hanem 3/8-ban jegyezte le. Népi melódia váltja a tétel közepén, és – meglepetésre – kifejezetten rusztikus motívum a végén. A két romantikus kompozíció között szólal meg Bohuslav Martinů versenyműve vonósnégyesre és zenekarra. Amolyan modern concerto grosso, fanyar-neobarokk szélső tételekkel és egy váratlanul komor lassúval. Mintha a nagy világégés jóslata lenne – amilyen például Bartók Divertimentójának lassúja. Ám Bartók 1939-ben komponálta a Divertimentót, valóban közel a katasztrófához. AVan zene a  Martinů-mű viszont 1931-ben keletkezett. Örök kérdés, hogy az érzékeny művészek mennyire sejtik meg a jövőt…