Január 16-án a Nemzeti Filharmonikusok Mahler A titán c. szimfóniáját adják elő  a Müpában. Tóth László Lecsó, a zenekar trombitaművésze a zenemű érdekességiről és a budapesti ősbemutató fogadtatásáról mesélt.

Gustav Mahler első szimfóniáját Budapesten mutatták be, 1889. november 20-án. Mahler ebben az időben az Operaház igazgatója volt, természetesnek tartotta tehát, hogy új alkotása a magyar fővárosban hangozzék el először. A bemutató vegyes fogadtatásra talált. A közönség egy része lelkesedett, a kritikusok kevésbé. Még gúnyrajz is megjelent az egyik lapban “A Malér-Szyfónia” címmel. A “symphoniai költemény”-nek hirdetett darabhoz a szerző nem adott bővebb ismertetést, a korabeli plakát csak annyit árult el, hogy a mű két részből áll, az elsőbe az első három tétel (1. Bevezetés és Allegro commodo, 2. Andante 3. Scherzo), a másodikba a negyedik és ötödik tartozik (4. A la pompes funebres 5. Molto appassionato – NB. érdekes ezeket a feliratokat a végleges tempójelzésekkel összevetni). A hangverseny után Mahler bensőséges hangú köszönőlevelet írt a Filharmóniai Társaság tagjainak, amelyben elismerését fejezte ki a kiváló előadásért. Egy későbbi, weimari koncerthez rövid programismertetés is készült. Ezek szerint a mű címe Jean Paul regényét idézné: “Titán”. Az első rész alcíme: “Az ifjúság napjaiból – Virág-, Gyümölcs- és Tövisdarabok”. A tételek pedig a következők: 1. A végtelen tavasz (ez Mahler fejtegetése szerint a természet ébredését ábrázolja a hosszú téli álomból) 2. A virágok fejezete 3. “Dagadó vitorlákkal”. A második rész pedig a Commedia humana volna, amely a “Csütörtököt mondott” tétellel kezdődik és a Dall’inferno al Paradiso tétellel zárul. Utóbb aztán, úgy tűnik, a komponista belátta, nem sokat ér ez a magyarázat. Kissé át is alakította a hatalmas kompozíciót, s kihagyta belőle a második tételt. A négytételes verzió mellé pedig nem adott többé programot. Ma általában ezt a négyrészes változatot játsszák gyakrabban – a kihagyott tétel pedig olykor önmagában, Blumine címmel hangzik el koncerteken.