De lehet, hogy nem is beszélnek, hanem énekelnek...
Ha a növények tudnának beszélni, mit tudnának mondani nekünk? Vajon milyen beszélgetést kezdeményeznének – egyáltalán, szóba akarnának állni velünk? Tegye fel a kezét, aki még nem gondolkodott el ezen. Hogy mit mondanának az állatok. Mit mesélne egy fa. Egyáltalán: milyen hangja lehet egy növénynek?
Ez az ötlet ütött szeget Jérôme Li-Thiao-Té – művésznevén J3ZZ – fejében is pár hónappal ezelőtt, amiből egy izgalmas, folyamatosan fejlődő és meglehetősen zöld projekt nőtte ki magát, amelynek első nyilvános eseménye február 7-én lesz a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban.
Már az alap elképzelés is kellően összetett és filozofikus ahhoz, hogy órákon keresztül lehessen róla beszélgetni: a zenész-zeneszerző egy olyan kísérleti, improvizatív és több érzékszervre ható élménycsomagot álmodott meg, amelynek középpontjában a növények állnak. Jérôme hosszú hónapokon keresztül kísérletezett azzal, hogy milyen eszközökkel, érzékelőkkel, szenzorokkal és kellékekkel tudja megszólaltatni őket – illetve kísérletezik és folyamatosan finomít még most is, hiszen a projektbe bevont növények első és legfontosabb tulajdonsága az, hogy élnek, így folyamatosan változnak is.
A projekt neve, a Vibrotanica is erre utal: a szójáték két angol szó, a Vibration, vagyis rezgés, illetve a Botanica, avagy botanika szó összevonásából áll. A zene és az általunk hallható hangok hullámok, ahogy minden, ami él, az lüktet vagy rezeg – így csak meg kellett találni a módját, hogy a növények természetes belső rezgéseit hogyan és miként lehet lefordítani az emberi fül számára hallható módon.
A növények által létrehozott hangszőnyeg csak a projekt alapját képezi, mint egy puha pázsit: erre rakódik rá a többi jelentés- és tartalomréteg. A kísérleti est ugyanis audiovizuális élményt kínál: a növények által alkotott zene mellett több egyéb hangszer is megszólal – Jérôme két éves kora óta hegedül, és szoros kötődése van a komolyzenéhez -, ezt pedig fényvetítés és az első alkalommal két kortárs táncos, Grecsó Zoltán és Bujdosó Anna improvizatív előadása teszi majd kerek egésszé.
Az estének csak a kerete adott, minden más a helyszínen születik meg, hatás-ellenhatás-kölcsönhatás formájában. Az előadók nem csak egymásra, hanem a közönségre is figyelnek majd, hiszen a nézők a térben szabadon, akár folyamatosan is mozoghatnak. Ez a fajta térhasználat a növényekre ugyanúgy hat, hiszen az általuk leadott rezgéseket befolyásolja maga a környezet, amiben vannak – vagyis az emberek közelsége és létszáma, a hőmérséklet és a páratartalom. Így válnak a hallgatók is komoly tényezővé, amit a növények antennaként fognak és továbbítanak a zenésznek és a táncosoknak.
A projekt Jérôme számára is több jelentéstartalommal bír. Egyrészt utal arra, hogy Réunion szigetén nőtt fel, ahol az emberek sokkal szorosabb együttműködésnek élnek a természettel, mint nálunk, és ennek mindenképpen szeretett volna nyomatékot adni. Másrészt jó ideje városban, lakásban él, ahol viszont előszeretettel tart növényeket, hogy a természetben érezze magát. Arról mesélt, hogy már jó ideje figyeli magát: ha ki szeretne kapcsolódni, mindig erdőbe, növények közelébe, a természetbe vágyik, és ezt előszeretettek ajánlja bárkinek, aki ki szeretne egy kicsit szakadni abból, amiben van. Másrészt foglalkoztatja az ember és a növények, az ember és a természet viszonya is: vajon kellő tisztelettel bánunk-e vele, vajon tudunk-e úgy nézni egy velünk beszélgetni nem tudó létformára, hogy az ne legyen lealacsonyító.
Ehhez szerves módon kapcsolódik az a felvetett kérdés is, hogy az egyén mire használja a rendelkezésére álló technikát: arra, hogy minél inkább elszakadjon a természetes közegtől, vagy arra, hogy minél közelebb kerüljön hozzá?
Az ötletgazda szerint a kulcs mindig a tudatosságban és az önismeretben rejlik, ezért hív mindenkit erre a különös, közös és megismételhetetlen utazásra, amikor is egy helyszínspecifikusan megteremtett, zöld játszótérben lehet újfajta módon kapcsolódni a növényekhez.
