Erre a kérdésre is választ kaphatunk március 19-én, az Opus Jazz Clubban, a Lukács Miklós és a Cimbiózis Trió lemezbemutató koncertjén, ahol a Zene az időtlen percek magányából címet viselő albumot mutatják be.

Lukács Miklós és a Cimbiózis trió zenei világának varázsa, hogy nem adja meg a hallgatónak a műfaji címkézés bárgyú örömét. A Zene az időtlen percek magányából című lemezen a műfajok már csak olyan útszéli jelzőoszlopokként szolgálnak számára, amelyek azt jelzik: merre nem érdemes menni. Ezen az albumon megtalálható a jazz, ott van benne a népzene úgy autentikus, mint bartóki formájában, a díszítésekben fellelhető a városi cigányzene, s a rockzene vulkanikus energiái is felbukkannak itt-ott. A kompozíciók logikájában, az összetett harmóniákban pedig megbújik a teljes klasszikus hagyomány Bachtól Debussyn át Kurtágig. A két részre tagolható album első felében a metronómmal mérhető, objektív idő és az ismerős zenei formák dominálnak, a másodikban azonban Lukács megfoszt minket a fogódzóktól. Az utolsó négy kompozícióban ugyanis a szubjektív idő diktál, ami úgy folyik szét a darabokat intellektussal megragadni igyekvő hallgató előtt, mint Dalí órái. Kosztolányi Dezső szavaival: „az illanó idő szívdobbanása”.

Lukács Miklós művészetében tökéletes szimbiózisban áll a kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi. Több cimbalommű született már az ő képességeire komponálva, ilyen többek közt Eötvös Péter: Da Capo című alkotása. A jazz műfajában olyan világsztárokkal játszott már együtt, mint Charles Lloyd, Archie Shepp, Steve Coleman, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London. Több mint ötven lemezen hallhatjuk játékát, aminek egyharmadát a saját produkcióval készítette. Munkásságát eddig Magyar Örökség, Magyar Művészetért, kétszer Artisjus és Gramofon díjjal jutalmazták. 2014-ben alapított triója, a Cimbiózis nevével a tagok közötti zenei szimbiózisra utal, ami esetükben maradéktalanul teljesül. Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott és legjobb dinamikával játszó bőgőse, Orbán György nemcsak nyitott a váratlan zenei helyzetekre, hanem generálja is azokat, míg a szabadzenei iskolából indult, elképesztő szenvedéllyel játszó Baló István olyan biztos és mégis változékony alapot biztosít a trió számára, ami lehetővé teszi számukra a legszélsőségesebb zenei formák megvalósítását. A Cimbiózis eddig három lemezt jelentetett meg a Fonó Records kiadónál, a legutóbbi, Lux et Umbra címűn két fúvószenésszel kiegészülve már a kortárs kamarazene felé mozdultak. Ezt az utat folytatja a BMC Records gondozásában most megjelenő, Zene az időtlen percek magányából című album, ahol a kotta öt vonalának szerepét még inkább átveszi a hármójuk közti figyelem és a tekintetváltások hálója.