Pontosabban a hős megalkotója, Zdeněk Miler. Neki köszönhetjük ezt a teljesen underground figurát.

A Kisvakond ugyanis nem tekinthető konvencionális mesehősnek, a zöld gondolat, a környezetvédelem, a „vissza a természethez” életérzés egyáltalán nem volt mindennapos szemlélet az ötvenes évek végének Csehszlovákiájában. Ennek ellenére, vagy talán ép ezért, a textilipari oktatófilmnek szánt A Vakond nadrágja robbantotta a szocialista mesék hangulatvilágát és hőse nemsokára rajzfilmsorozat formájában hódította meg a világot.
Miler sikerének kulcsa többek közt az őszinteségében rejlett, de nem csak karakterei – az egér, a süni és a nyuszimama – voltak őszinték, hanem a szituációk is, például amikor az utóbbi tapsifülesnek világra jöttek a gyermekei, azt nem biztos, hogy ma nem vágatná ki a producer, sok más különösnek ható jelenet mellett. 

„Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz.” – Zdeněk Miler

Hál' Istennek, a Kisvakond és barátai töretlenül hódítják meg az újabb-és újabb generációk szívét és bár Zdeněk bácsi 2011-ben itt hagyott bennünket, a csehek igazi nemzeti jelképként tekintenek Krtečekre, azaz a vakondra és szigorúan őrzik szellemiségét.