A Hagyományok Háza új sorozatában a népzene jelenét meghatározó muzsikusok szerzőként mutatkoznak be. Szeptember 24-én este Dongó ad ízelítőt sokoldalú munkásságából.

A felkért alkotók meghatározó zenei élményei közé tartoznak az eredeti gyűjtések és a közös muzsikálások a mesterekkel még hagyományos, falusi alkalmakon. Bár zenei pályafutásuk során mindvégig az eredetit, a „tiszta forrást” keresték és abból merítettek, érdeklődésük, kíváncsiságuk, zenei képzettségük és nyitottságuk révén képesek voltak új dimenziókba helyezni a népzenét, bátran és hitelesen kialakítva a lehetséges zenei fúziók irányait, hallgatva saját tehetségükre, inspirációikra.

A koncertről a Kultúrpart Trend FM-en futó adásában mesélt Dongó 2021. szeptember 22-én, a beszélgetőtárs Kalmár András volt:

„Hangszereim már többször vizsgáztak nagy koncerttermekben, szimfonikus zenekari környezetben. A műsor lényeges eleme, hogy találkozik kétféle előadásmód. Hitem szerint nincs sok különbség: a vehemens népzenei gesztusrendszer, és egy dinamikus, kamarazenekari játék hamar egybeolvad. Lesz belőle egy tömbös megszólalás. 1995-ben a Vasmalom együttessel Bartók népzene-feldolgozásait népi hangszerekkel a kézben adtuk elő. Angliában rendszeresen, de Japánban is turnéztunk. Már ott megfogalmazódott bennem ez a típusú munka. Megtartani a népzene lényeges rusztikus erejét, de beemelni a jelenbe. Nemcsak mint múzeumi tárgyat nézegetni. Hanem megtanulni megalkotni, és melléhelyezni a klasszikus kamarazenekar által nyújtott lehetőségeket. Ezen népdalfeldolgozások előképei már többször elhangzottak úgynevezett world music zenekarokkal. Jellegüket ez az élethelyzet is faragta. Így a dalok, tánczenék ebben a csokorban magukon hordozzák a 25 év táncházzenélés, és világzenei színpadi munka során belém ivódott zenei hatásokat. Gondolok itt a sokszor ismétlődő zenei sorokra, dallamokra, a konokul visszatérő és azonos tonalitásban maradó harmóniákra, a kevés modulációra, az egyformán hangsúlyos szólamokra, a bourdon-érzetre...stb. Mindezek idéznek régi zenei stílusokat, és ugyanakkor egy modern rusztikus hangfestmény képét rajzolják meg a képzeletemben.”

>„Népzenészként adódik a feladat, hogy Bartók-, Kodály-művekből jól ismert népi dallamokat szólaltassunk meg. Akár úgy is, hogy nem ismerjük az eredeti hanganyagot. A népzenei gyakorlat lehetővé teszi számunkra, hogy elidőzzünk egy-egy népzenei lejegyzés, és akár az ebből kiinduló zeneszerzői gondolat felett. Így került be a csokorba néhány Bartók által kiemelt dallam és gondolat. Mindemellett, fontos cél, illetve eszköz ebben az alkotói munkában, hogy nem műfajokat találkoztatok, hanem keresek, hallok, érzek szervesen kapcsolódó hangokat a népi motívumokhoz. Ha jól belegondolunk, a régiek is ezt tették.” – Szokolay Dongó Balázs