Szeptember 29-én mutatja be a Duna Táncműhely A tizedik menyasszony című előadását a Nemzeti Táncszínház.

Mikor valami véget ér, az egyben kezdete is valami másnak. Az idő kontinuumában szakadék támad ilyenkor, se ott, se itt nem vagyunk már/még, csak az emlékezés és a várakozás nyújthat menedéket. E sajátos állapot az A tizedik menyasszony című táncszínházi előadás kiindulópontja, és a leánybúcsú ünnepében ölt testet.

Az előadás ugyanakkor a férfibúcsú ünnepe ihlette - a Duna Táncműhely 20 éve bemutatott - A tizedik vőlegény „női változata”.

A leánybúcsú ünnep a javából – minden időben, a világ szinte minden táján ünnepelték, ünneplik – gazdag néprajzi anyag a bizonyíték rá, mégpedig rituális, szertartásos anyag, épp olyan, mely a táncnak is eredendő sajátja, így az saját közegében mutatkozhat meg. 

Az előadás egy beavatási rituáléra épül, amelyben a házasság előtt álló lány búcsúzik nőtársaitól. A különböző karaktereket felvonultató lánytársaság önfeledt mulatsága közben megjelennek vágyaik, férfiideáljaik, illetve a nők jelen társadalomban betöltött szerepéről is sajátos módon vallanak.

A sok humorral, játékossággal, lírai és drámai betétekkel megálmodott produkció – akárcsak a Duna Táncműhely minden előadása – a koreográfiák terén a néptánc hagyományára támaszkodik, ám azt korszerű kifejező eszközként kezeli.