Az Artus – Goda Gábor Társulata november 30-án, 19:00-kor a Nemzeti Táncszínházban mutatja be új előadását, az Érintés paradoxont.

Aki érintett, az már nem objektív. Inkább őszinte. És sérülékeny. Az érintés átjárja, megragadja az ember lényét, lényegét és szelíden vagy erőteljesen, de átveszi az irányítást. Végre. Ezért nagy a felelőssége annak, aki megérint valakit, legyen az testi, érzelmi, művészi vagy eszmei érintés. Az érintés parányi méretű helye, tere = egy tágas mező, ahol találkozhatunk, ahol megtörténhetünk... Az előadás műfaja Artus, vagyis a mozdulatok, a szavak, az akciók, a képek, a zene mind egyetlen és közös irányba mutatnak - amerre haladva talán érintettekké válhatunk.

Mi az, hogy érintés? Létezik-e egyáltalán érintés? Amikor két test összeér, olyankor valami bizonyosan érintkezik, hiszen érezzük. De mi érintkezik? Mi találkozik mivel? Test a testtel, vagyis az anyag az anyaggal találkozik? Az anyag atomi részecskékből áll, melyek egymás körül keringenek, miközben köztük relatíve óriási tér van. Egy atomban arányaiban több a tér, mint az atomi részecskék összessége. Amikor két test, két anyag találkozik, az atomi részecskék sosem találkoznak, csak megközelítik egymást, míg köztük ott az üres tér. De akkor mi ér össze, amikor összeérünk? Mit érzékelünk, ha nem is érünk össze? Az üres teret? Persze az emberi test nem csak anyag. Hogy mi más, még arról egyelőre csak sejtései vannak a tudománynak és vallásoknak. Lélek, szellem, energia, gondolatok, érzetek és érzések, erőterek és mezők... Úgy tűnik, amikor két test érintkezik, olyankor sem két anyag találkozik.

Ami megérint: egy kéz, egy zene, egy film, egy könyv, a természet látványa, sőt néha egyetlen szó, egy mosoly vagy tekintet is meg tud érinteni. – Goda Gábor