Kiss Ferenc világzenei podcastsorozata ezúttal a legendás történetmesélő, Domonkos István munkáit mutatja be.

„…elegem van a sablonokból, F-dúr, d-moll, g-moll, C-hetes estéről estére, míg egy napon kiborotválnak, bekölniznek s papírvirággal a hasadon a konyhaasztalra terítenek…” – írja Kitömött madár című regényében, avagy életdokumentumában Domonkos István, akivel ma – képzeletben legalábbis – összekönyöklünk, mondjuk (az ugyancsak képzeletbéli) Nagy Napló Bár kocsmapultján. A pohár akármije fölött lallalázó Domi, hajdani vajdasági gitáros-énekesként önkéntelenül ahhoz a storyteller (vagyis történetmesélő) dalszerzői hagyományhoz kapcsolódik sajátos módján, amely egyfajta búvópatakként mind a mai napig felüti a fejét itt-ott, Bob Dylan, Viszockij vagy éppen a saját verseit varieté-dalok gyanánt elővezető Tersánszky Józsi Jenő alakváltó képében. A még életében legendákkal övezett Domi azonban nemcsak saját irodalmi munkásságától különböződött el rövid idő alatt, hanem a szinte csuklóból kiperdített dalformától is. De kezdjük a dzsessznél, hiszen az összes létező skatulyából kilobbanó, majd negyven éve Svédországban őrlángon hamvadó dalnokunk fiatalon, harsonával a kezében (az Újvidéki Rádió zenészeként) lépett először a világot – közel sem mindig – jelentő deszkákra. Virtuális, talán mégsem szellemképszerű vendégünk megszólalásait Bollók Csaba 2006-ban készített, Hordozható haza című dokumentumfilmjéből kölcsönöztük; míg az elhangzó „Domi-dalok” a 2012-ben, Zentán (mindössze 500 példányban) kiadott, archív felvételeket közlő albumról szólnak – akinek füle van, most hegyezze!